Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - JUBILÁNSOK - Alabán Ferenc: A hiteles önismeret szellemisége (Portrévázlat a 70 éves Fónod Zoltánról)
Portrévázlat a 70 éves Fónod Zoltánról célok érdekében születő írásait, a szlovák—magyar kulturális kapcsolatok, a cseh szerzők, a politikai élet és általában nemzetiségi létünk irodalmi-kulturális vizsgálatát. Bár Fónod pályáján a hetvenes és nyolcvanas években az újságírói és irodalmi-közírói feladatot egyre inkább felváltja a kutatói érdeklődés és az irodalomtörténészi szerepvállalás, számára az irodalmi és kritikai cikkek írása a továbbiakban is elhivatottságot jelent, melyet nem pótolhat más műfaj. Ezért van az, hogy válogatott tanulmányainak, szintéziseket körvonalazó köteteinek egy-egy fejezete mindig irodalmi cikkeket, recenziókat és kritikákat is tartalmaz így volt ez a Körvonalak (1982) és a Tegnapi önismeret (1986) című kötetei esetében is, melyekben a központi helyen álló összegzések mellett az említett műfaji és tematikai sokszínűség is jelen van (Küldetésben, illetve. Közös dolgainkról). Fónod a gyakorló kritikus szerepéről a későbbiekben sem mond le, mint ahogy az irodalmi élet és a történelem alakulásának kérdései is mindig érdekelték és véleménymondásra késztették. Legutóbbi kötetének (Szétszóródás után , 1998) Arcok és művek című fejezete a bizonyíték Fónod legújabb és egyben sokszínű kritikai tevékenységére, legyen szó akár emlékező, évfordulós cikkekről, akár frissen megjelent könyvek recenzálásáról és értékeléséről — mind az egyetemes magyar irodalom, mind a kisebbségi magyar irodalom vonzásköréből. Fónod véleményének summázatai önmagukért beszélnek és tanulságként szolgálnak. Rámutat az irodalomkritika mostani zavaraira és hiányosságaira, melynek okait abban látja, hogy jelenünkben nincs meg az irodalmi jelenségekkel való szembenézés bátorsága és kockázata, melynek egyenes következménye az értékzavar és az irodalmi tudat szintjén kialakult válság. Eddigi kritikai tevékenységének egyik fontos általánosítható tanulsága, hogy a szlovákiai magyar irodalmi értékrendben tapasztalható zavarok és igénytelenségek előidézője külső (irodalmon kívüli) okokra vezethető vissza. Irodalomkritikai írásaiból az a felismerés is határozottan kiérezhető, hogy az irodalmi élet működésében bizonytalanságokat, tanácstalanságokat és kihagyásokat idéztek elő azok az értelmetlen és sikertelen, mechanikus „átértékelési” próbálkozások, melyek a politikai rendszerváltás után (rövid ideig ugyan) fonákságokat és alaptalan, üres provokációkat idéztek elő — mind az irodalom, mind a kritika berkeiben. Fónod elvi megközelítéseiből és kritikusi gyakorlatából egyértelművé válik az a tényszerű felismerés, hogy az irodalomnak, a művészetnek és a kritikának, mint általában a szellemnek, lényegéből fakadóan az értékek pluralizmusát kell jóváhagynia, hirdetnie és vállalnia, hogy felszabadítólag és ösztönzőleg hasson a szlovákiai magyar irodalom egészének fejlődésére. * * * Fábry Zoltán szellemi hagyatékának monografikus feldolgozását Fónod Zoltán alapos szakmai felkészülés után végezte el. A terjedelmes monográfia Megmozdult világban címen jelent meg 1987-ben, s komplexitását tekintve műfajában ma is egyedülállónak számít a szlovákiai magyar tudományos és
