Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - Nagy Kriszta versei
Nagy Kriszta* Kérdések A világon csak kérdések vannak, és nem egyértelmű válaszok. A világon csak érzések vannak és emberi szívek, gondolatok. A világon csak szépek vannak és gyönyörű nárciszok. A világon csak mi vagyunk azok, akik érzik, szeretni akarok! Hangulatok Barázdás, sötét kert alatt folyik egy kis patak. Ezer gondolat benne él, mely fejemben megszületett rég. E patak néha gyors, Csak úgy szalad, és telnek a napok. Ilyenkor én is csak élek, nem történik csoda velem. Aztán megáll, elszürkül a víz, felhők gyűlnek felettem, hiába kiáltom: „Levegőt!” Megfojt a végtelen mély, mely a víz alatt lapul. De újra itt a kis patak, énekelve fut a kert alatt. Nevetek, többé már nem sírok én, mert nap süt be felém. A gondolatot megragadja valami... Félek, de megnézem a lényt, a te kezed tartja, hagyja ringani. És én fogom a te fonalad végét. Hangtalan így hullámzik,
