Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - E. Fehér Pál: Néhány újabb könyv a Svejkről és Hašekról
KÖNYVRŐL KÖNYVRE után Prágába költözött, abban a holesovicei házban bérelt lakást, amelyet a húszas években oly gyakran látogatott Klement Gottwald, a cseh kommunisták vezetője (korábban bécsi asztalossegéd), mivel itt udvarolt leendő feleségének, Marta kisasszonynak. Találkozhattak tehát, legalább a lépcsőházban. Ám a főhadnagynak ismernie kellett Gottwald utódját, Antonín Zápotockyt is, aki még a Monarchia idején a hadseregben beosztottja volt. Ugyanúgy, ahogyan egy bizonyos Antonín Lokvenc is, akinek a nevét csupán azért ismerjük, mert ő volt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság utolsó elnökének, dr. Gustáv Husáknak az apósa. Jó kis katonái voltak ennek a Lukásnak... Haseknál minden pontos. Az idézetek kiváltképpen. Emlékezetes jelenete a regénynek, amikor a magyar csendőrök a homonnai állomáson egrecíroztatják a helyi ruszin lakosságot. Dub hadnagy, mint minden hatósági intézkedésre, erre is igazolást talál: megemlíti, hogy „ő előfizet egy folyóiratra (a Simáckúv Ctyílístekre), s annak még háború előtti, júliusi száma azt írta a merényletről, hogy a példátlan szarajevói gaztett után minden emberi szívben hosszú ideig gyógyíthatatlan seb marad...” A lexikon szerzői megtalálták ennek a folyóiratnak az 1914-es 10. számát, amelynek A történelemből a népmesékbe című vezércikkében szó szerint olvashatóak a Dub hadnagy által idézett idióta mondatok. Hasek több mint hat esztendeig őrizte emlékezetében a szöveget. Mert az valószínűtlen, hogy az egykori vidéki lapocskát magával hordozta volna a háborúban, a fogságban, a Vörös Hadseregben, Szibériában és más létbonyodalmak közepette... A regény számos magyar utalásának is utánanéztek a lexikon szerzői. Megírják, hogy a gyilkolásra uszító imákat gyártó Szatmár-Budafaluy Géza budapesti érsek nem létező személy, ilyen érsekség nincs is, de a vallásos köntösbe burkolt véres szájú propagandaszövegek viszont hitelesek. Ahogyan valóságos személy (a lexikonban még a fényképe is látható) az a Barabás Béla képviselő és szerkesztő, aki a Pester Lloyd hasábjain beszámolt a cseh katonák és a magyar honvédek királyhidai verekedéséről. Amikor — mint ismeretes — Svejk szelíden megjegyezte: „nem minden magyar tehet arról, hogy magyar”, de ezzel a megjegyzésével csak felbőszítette Vodickát, az öreg árkászt, aki felfortyant: „Hogyhogy nem tehet... Mindegyik tehet róla...” Azt viszont Hasek, természetesen, nem tudhatta, hogy ez a Barabás 1919. május 5-e és 30-a között az Aradon, Károlyi Gyula gróf elnökletével megalakult ellenforradalmi kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. Nem tudom megállni, hogy újabb és újabb gyöngyszemeket emeljek ki ebből a lexikon-kincsesbányából... Az még megmagyarázható, hogy Hasek emlékezett egy mára teljesen elfelejtett kortárs német író, Ludwig Ganghofer nevére, illetve Die Sünden dér Vátercímű regényére. Ganghofer művei az író életében több mint harmincmillió példányban jelentek meg, s nem kisebb személyiség, mint Rainer Maria Rilke nevezte őt „tisztelt mesternek”. De vajon honnan az ördögből ismerhette Eduard B. Fleissner A titkosírások kézikönyve című munkáját? A regényből tudjuk: amikor a tiszteket a katonai rejtjelezés tudományára oktatják, a karrierista örömkatona Biegler kadét (ugyancsak létező személy) bizonyítja be az elképedt Ságner századosnak, hogy a
