Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - TUDOMÁNY - Baranyai Szilvia: József Attila kései költészete — különös tekintettel a pszichoanalitikus narratívumra (tanulmány)
TUDOMÁNY BARANYAI SZILVIA* József Attila kései költészete — különös tekintettel a pszichoanalitikus narratívumra József Attila kései költészetét 1934—35-től szokás számítani. Hogy miért jelent korszakhatárt ez az időpont, annak több oka is van. Két dolgot azonban máris leszögezhetünk: az egyik, hogy a költő élete ebben az időszakban olyan meghatározó hatásoknak volt alárendelve, amelyek komoly következményeként József Attila költészetének hangvétele, tematikája — mintegy a lelkivilágának lecsapódása — egészen mély, a korábbinál jóval mélységesebb, újabb lelki dimenziókba alámerülő és abból föl-fölbukó „kiáltásokban” nyert formát. A másik — a formánál maradva — költeményeinek hihetetlen pontos megszerkesztettsége, a klasszikus verselés formahű, hibátlan technikájú művelése. E két szempontból kiindulva, tehát hogy 1934-től új szemléletmód jelenik meg a költőnél — poétikai téren is —, közelebbről szemügyre vehetjük József Attila e kései alkotókorszakának befolyásoló tényezőit. Mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy ekkortájt fedezi föl Henry Bergson tudatelméletét, és Heidegger egzisztencializmusa, a lét és élet különválasztása ugyancsak befolyásolni látszik líráját. Bergson két tana: az intuíció és az élan vitai nemcsak József Attila számára volt nagy hatással, hanem a korszak többi írójára, művészére is. Újdonsága abban állt, hogy az igazságot nemcsak spekulatív, módszeres gondolkodás útján vélte megközelít- hetőnek, hanem az intuíció, a közvetlen szemlélet, a villámszerűén megvilágosító átélés útján is, sőt a mélyebben fekvő igazságot nem is tartja másképpen megközelíthetőnek. Az élan vitai az életlendületről szól, s eszerint a „fejlődés” az élők világában nem valami gépies és kiszámítható folyamat, hanem „teremtő fejlődés”, minden pillanatában magában hordja minden előző pillanat tartalmát is, és mégis minden pillanatban valami egészen újat teremthet, ami az előző pillanatokból egyáltalán nem számítható ki. Tanítása az oldódás folyamatát segítette elő az alkotásban, ötletek szabad áramlását, szakítást a formai és kompozíciós kötöttségekkel.1 Továbbra is a szellemi determináló tényezőknél maradva: lényeges (ha nem a leglényegesebb) behatással a freudi lélekanalízis volt a költőre. József Attila pszichoanalitikus kezelése 1931-ben kezdődött — akkor még lelki eredetűnek vélt gyomorpanaszokkal —, s csak néhány hónapig tartott. Ám ettől fogva folyamatosan jelen van verseiben, gondolkodásában a lélekelemzés fogalomtára, módszere. Németh Andor így emlékszik vissza a költő érvelésére a pszichoanalitikus kezelés mellett: „Meg akarom ismerni magamat, mert felelős
