Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Czibor Zita: A borostás férfi visszatér (bűnügyi történet)
Czibor Zita — Jó — feleli nyugodt, meleg hangon a férfi. VI A sötétzöld furgon nagyokat huppant a buckás sivatagi úton, a benne ülő négy emberből kirázódik minden keserűség, hogy átadja a helyét valami újnak, valami másnak. Ez még nem boldogság, csak halvány remény, hogy elérhető. Villámsebességgel kanyarognak lefelé a szerpentinen, maguk mögött hagyva a zöldesbarna hegységet, majd a kékeszöld, kiaknázhatatlan rézzel teli dombokat, végül pedig a szürkésfehér, hozzáférhetetlen sóval teli sziklákat. Lassan csenevész bokrok tünedeznek fel, egyre sűrűbben, később fák, kisebb facsoportok, végül egyre nyugatabbra érve kitárulkozik a teljes mediterrán növényvilág. A benzinkútnál, ahol tábla mutatja az utat tovább San Francisco és egy kanyarral San Luis Obispo felé, egy szirénázó rendőrautó száguld San Luis irányából. Diego Sancheznek összerándul a gyomra, és csak óriási önuralommal tudja kényszeríteni magát, hogy ne nyomja tövig a gázpedált. A rendőrautó kikerüli a költöző konvojt. Sanchez tudja, hogy ilyen és hasonló helyzetek még öt évig előfordulhatnak, akkor telik le a 12 év elévülési idő az első szerencsétlen betörése óta, amikor ott hagyta az ujjlenyomatát. Később ilyen hibát nem követett el. Maggie-re pillantott, látta, hogy a lány arcába lassan visszatér a szín. Életében először örült, amiért őszintén felelt valakinek. A zöld tetős házról opálszínű sugarakban verődött vissza a cukorrépaérlelő vörös napfény. A négy ember lelkét lágy, meleg hullámokban árasztotta el az a biztonságos izgalom, amikor a négyszögletes is lehet kerek a maga teljességében, és a szögletes-szűkre összehúzott szem kifelé szenvedést, befelé megnyugvást mutat. Mindannyian úgy érezték, mintha a sokszor és hiába megostromolt vár helyett egy másik, bevehető várkaput döngetnének; mintha a hiábavalóság, reménytelenség vidékéről a lehetőségek, esélyek földjére érkeztek volna. Most már elhitték, hogy van értelme a küzdelemnek.
