Irodalmi Szemle, 2000

2000/7-8 - Dénes György: Vándorcigányok; Tiéd az örökség; Borongás kórházi ágyon; Egy perc (versek)

Dénes György

Vándorcigányok

Végzete rokkant kocsiján utazik a vándorcigány.

Hol kék az ég, hol karmazsin, hét purdé szorong a kocsin.

Anyjuk száján kurta pipa, füst csapódik a kocsiba.

A kordé döcög, nyekereg, sír-rí a hét cigány gyerek.

Se tyúk, se ürge, se kenyér, csak a szekérkerék zenél.

Mint lomhán fújtató tüdő, békén folydogál az idő.

Csak a hajnal, alkony jelez, hogy valami elcsörgedez.

Tüzel a nap, sárgáll a hold, tyúk káricál, kutya csahol.

Hol bogrács guggol tűz felett, hol csak az éhes száj remeg.

Nyikorog a kocsi tovább, a földön át, az égen át.

Végül elnyeli őket a végtelen út csillagpora.