Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Vladimír Páral: A jó feleség holtig tanul (novella)
A jó feleség holtig tanul A palotát körülvevő festői kis utcáktól és a parktól eltekintve, Innsbruck többi része egy mindennapos, nem is nagy város, csend, nyugalom, de egészében véve eléggé unalmas. „A hétköznapok unalmának pókhálója lep be...” — írta Sabina Prágába az anyjának. A kék jogging-trikós, magánosan futó nőre felfigyelt egy turista, Mr. William Besser, az Egyesült Államok állampolgára, és Sabina szabad idejében angol szavakat kezdett magolni: Willy, a férje bizony fösvény volt és négy (!) gyereket akart. „It’s lovely. It will be marvelous!” — mondogatta Sabina a titkos találkákon William Bessernek az Alpenrose nevű hegyi szállóban. „I lőve you and I will fór you.” Miután Sabina elvált Willy Wenigertől, s házasságot kötött William Besserrel, aranyos kilencéves kislányával New Yorkba költözött, s a város arany szívében, az Ötödik Avenue-n lakott. Manhattan utcáinak fényei és dübörgése, a világ legnagyobb épületei, földalattival egyenesen az óceánhoz lehet eljutni, s a mindennapi bevásárlásaira Sabina a Tiffany ékszerüzlet mellett ment el, ahol naponta más és más van a kirakatban. Egyre tovább tökéletesedve (bár ez már kezd unalmas lenni) Sabina, a feleség negyedik férjét annak kérésére és azért, hogy stresszállapotát javítsa, a 42. utcában lévő szexboltban vásárolt bőrkorbáccsal megkorbácsolta, s ezért minden alkalommal egy arany karkötű volt a fizetség. William bankigazgató volt, s annyi volt a dollárja, mint a pelyva. A magányos joggingos futónő számára a manhattani utcák nem biztonságosak, futni tulajdonképpen csak a Central Parkban lehet, de ott alvilági alakok szemtelenkednek. Sabina vásárolt egy világoskék fürdőruhát, és úszással kezdett foglalkozni. De a strandok a Coney Islandon piszkosak, mindenütt sok a néger bömbölő gyerekekkel, úszni csak távolabb, a Long Islandon lehet, s a világoskék fürdőruhát viselő magányos úszónőre, akire minden férfi foga fáj, szemet vetett lord Winston Best. Sabina férje, William olyan kimerültén járt haza a bankból, és csak arra volt ideje, hogy valamilyen italt keverjen magának, s elszundított a tévé mellett, de hajnali három órakor már felébredt, tablettákat szedett, s megérett a második szívinfarktusra. Egyébként azon a híres Fifth Avenue-n az ember mindig akkora embertömegbe ütközik, mint búcsújáráskor, s közben nagyon kell vigyázni a kézitáskájára, ez az egész New York túlságosan népes, szörnyen zajos, piszkos, s a vízcsapokból hamarosan rozsdaszínű víz fog folyni. És a hétköznapok unalmának pókhálója... Miután Sabina elvált William Bessertől, s házasságot kötött sir Winstonnal, aranyos tizenegy éves kislányával Hongkongba költözött. Winston végre a tökéletes férj, mindig ápolt, udvarias és szívélyes, felváltva „honey-nek” vagy „sweetie-nek” nevez, két itteni bank társtulajdonosa, s annyi a milliója, mint a pelyva, (méghozzá fontsterlingben), az év nagy részét nagy utazásokkal tölti, hetvenhat éves, már nem akar semmit, s hamarosan meg fog halni. Édesanyja Prágában elhunyt, és Sabina légi úton küldött egy orchideákból álló virágkosarat a temetésére, amelyen nem vett részt. Nem megyek már sehová. Már annyi férfit kiszolgáltam, annyit szerettem és adtam önmagámból..., hirtelen unok mindent. Mintha valamilyen pókháló lepne el — de ezúttal belülről.
