Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Bencze Lóránt: Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok (A népdalgyűjtő és népdalíró Czuczor Gergely)
Könyvröl könyvre Czuczor versei népdalokká lettek? Egy-kettő. De hogy háromszor annyi, mint Petőfinek! Erre nem gondoltunk. És még elő is kaparja, leporolja, fölmutatja őket dallamukkal együtt! Persze számtalan egyéb olyan felfedezése is van Mósernek, amire az olvasó a meglepetéstől szólni sem tud. Például hogyan érez rá Czuczor az általa nem ismert cseremisz népdalokra! Ez lehet véletlen, de lehet egy búvópatak, az ősrégi hagyomány előbukkanása Czuczornál (122— 123). Szintén egyedülálló Móser könyvében, ahogy a művelődés szövetét kézbe veszi, és követi a szerteágazó szálakat: Aurora, Komáromi Kalendárium, Pesti Divatlap, földművesek kéziratos gyűjteményei, Temesvári Pelbárt, Pázmány Péter, Erdélyi János, Kriza János, Kodály, Bartók, Kallós Zoltán, Barsi Ernő, Horváth János, mai csurgói gyűjtés, MTA kézirattára, mezőségi kézirat, Kiskunhalas, al-dunai székelyek, gömöriek, Mátyusföld, Zoltvány Irén és Pogány Péter, legvégül pedig Móser saját gyűjtései. Sorolhatnám, idézhetném a könyvet, míg végig nem olvassuk. Ennek a szerteágazó gazdagságnak ismét ritka erény a következménye MósernéL A sok-sok részlet összefogása, egységes képpé alakítása, a téma tudományközi vizsgálata és megragadása Jelen esetben néprajz, népzene, poétika, irodalomtörténet, történelem, színháztörténet, magyar és finnugor nyelvtörténet, stilisztika, rétorika stb. Ilyenkor nagyon nehéz a mélységet is megtartani, és az áttekinthetőséget is biztosítani Oriszentpétertől Csángóföldig, a cseremisz népdaloktól Weöres Sándorig, az imádságtól a menyasszonybúcsúztatóig, térben és időben egyetlen kultúrává áll össze a magyar művelődés, hála Mester tudományosságának, amely éppen ezért művészet is egyben Ennek a művészetnek egyik legizgalmasabb megnyilvánulása a toposzok felkutatása, mint például a párját vesztett gerlice, Arisztotelésztől kezdve a magyar középkoron és Balassin át Czuczorig (126). Egyik legszebb és sajátosan magyar toposz a virág-világ rím az Ómagyar Mária Siralomtól Czuczoron át József Attiláig (156—157), miközben a világ jelentése világ-fény — világ-nagyvilág irányban változik Az angoloknak van egy szakkifejezésük, a minor poets — a kisebb költők. Mózer Zoltán fordításában kis mesterek. Ez nem azt jelenti, hogy másodlagos, hogy színvonalban alacsonyabb. Nem, de valami módon mégsem került a nagyok közé. Ilyen Czuczor Gergely. Egyénisége pedig óriás. Mert van-e még tudósunk, van-e még költőnk, aki életét kockáztatva fertőző betegeket is ápolt? Vallás, nevelés, tudomány (Czuczor: Rimely Mihály főapát beiktatására). E három emberi alapirányulás együtt zengése Czuczor és a magyar bencés tanárok harmóniája. A mai szellemi életből egyik mindig biztosan hiányzik mindegyikünkben, és nem értjük, miért hamis a kórus. Ezért hamis az ének. A magyarságáért, a szabadságért börtönviselt tudós nyelvésztanár eszmény lehetett volna a 20. században, a „kurta zsarnokok” századában is, amikor „a rágalom nem pirult el a fondor ajkakon” (Czuczor: Kisfaludy Károly sírjánál). Nem lett. A tudósok pártba léptek be, nem börtönbe. Kivéve a bencéseket, akik ismét hazát és hitet kiáltottak. Riadójukért őket is vasra és arcul verték, Kovács Arisztidet, Söveges Dávidot és még sokukat, a még élőket nem is említve. Czuczor eszmény lehetne a 21. század elején is, amikor a piacgazdaságban „sikamló talpon inog rövid létünk” (Kisfaludy Károly sírjánál). Nem lesz Oly
