Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - HAGYOMÁNY - Gulázsi Aurélia: Az Erdélyi Helikon folyóirat indulásához vezető út (tanulmány)
HAGYOMÁNY kizárólag irodalom- és kultúrvédelmi összejövetel volt, s az összejövetelnek olyan beállítása, hogy annak célja politikai megmozdulás lett volna, tendenciózus és rosszindulatú.”21 A Helikon két évtizedes története során megmaradt kötetlen munkaközösségnek, tagjait nem kapcsolta össze közös ideológia, szervezeti felépítés, csupán az erdélyi irodalom szolgálatának közös ügye, erők egyesítése a közös felelősség alapján. Az alapítói összejövetelen képviselve volt Erdély minden jelentős írója, kivéve Benedek Eleket. Tartalmukban eltérő magyarázatok születtek a jelentős író „távolmaradására.” Sajnos a hűtlenség szükségszerű volt, állapítja meg Láng Gusztáv, aki részletesen is foglalkozik ezzel a kérdéssel22: A Benedek Elek körül csoportosuló „székely írók” kinövik az ő gyámkodását; s fel kellett áldozniuk, hogy önálló irodalmi tényezőként léphessenek be a Helikon alapításával kezdődő új korszakba. Már a Helikon első összejövetele jelentős célkitűzésekkel zárult, mutatja ezt az ülés jegyzőkönyve is: „A romániai magyar kisebbség nemzeti jövője megköveteli, hogy vezetői a kulturális élet törekvéseire helyezzék át tevékenységük súlypontját. A népnevelés, az irodalom és a művészet problémáit kell a kisebbségi élet első vonalába állítani, amelyek egyenrangúak a politikai természetű célokkal. (.) A Helikon résztvevői, szabad munkaközösséget alkotva, vállalnak részt a kulturális célok kitűzéseiben és a feladatok elvégzésében. (.) A Helikon résztvevői megállapítják, hogy az erdélyi magyarság lelki életének lendületét károsan befolyásolja a szabad kritikai szellem elhallgatása. (.) A helikon résztveviőnek egyhangú véleménye az, hogy a román, az erdélyi német és a magyar irodalom java termékeiknek kölcsönös ismertetése és átültetése elsőrendű kulturális feladat, (.) az egybegyűlt írók szükségesnek tartják, hogy kisebbségi életünk összes szellemi és gazdasági erői összefogjanak az erdélyi magyar színjátszás támogatására és válságának gyökeres megoldására. Végcélként az egybegyűltek olyan színjátszás megteremtését tartják szem előtt, amely kizárólagosan az általános nemzeti művelődésnek és a művészi céloknak állana szolgálatában.”23 Célkitűzései elérésének érdekében szoros kapcsolatot teremtett az Erdélyi Szépmíves Céhvei. A félremagyarázások tisztázásaként, az Erdélyi Szépmíves Céh nem lett a Helikon társaság tulajdona, hanem megmaradt független könyvkiadó betéti társaságnak, mely vállalta a Helikon adminisztrációs ügyeinek részben való intézését, a folyóirat kiadását, s könyvkiadása pedig Kós Károly szavaival élve „A Helikon égisze”24 alatt folyt. ÖSSZEFOGLALÁS Az Erdélyi Helikon megvalósított szinte minden célkitűzést, a könyvkiadás, az 1928-ban induló folyóirat mellett a népnevelői szándék is megvalósul estélyek, előadói körutak, irodalmi versenyek, előadások (Helikon-líceum), irodalmi díjak, irodalmi pályázatok formájában. Az utóbbi nélkül talán Szerb Antal Magyar irodalomtörténete meg sem született volna. Jelentős eredményeket ért el a román- és szászsággal való kultúrkapcsolatok terén is. A Helikon tevékenységére, eredményei részletezésével munkámban még többször visszatérek, ahogy azokra a problémák elemzésére is, amelyeket a Helikon nem
