Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Duba Gyula: Gyeptéglák alatt a múlt (regényrészlet)
Duba Gyula adjuk a gyárakat, és leleplezzük a korrupciós és alagútépítő magánosítókat. Kiirtjuk a korrupciót, mint a kártékony gyomot, a fertelmes dudvát! Nyilvánosságra hozzuk az állami vagyont kezelő bizottság iratait, megvizsgáljuk az újgazdagok adóbevallásait, mozgósítjuk az állami számvevőszéket. A titkosszolgálat vezetője a televízióban hetente beszámol a szervezet ügyeiről. S a legfontosabb titkos ügyeket népszavazással döntjük el! Mindenek előtt azonban tiltakozunk, tiltakozunk, tiltakozunk! Nyomatékosan tiltakozunk a nagy fák halála ellen, a döglődő halak pusztulása ellen, az ózonlyuk ellen. Határozottan tiltakozunk minden rossz ellen! Egyedül a városi békét éltetjük. Mindent értetek teszünk, polgárok!” AzannyaL A Pažitko unoka ámul, a munkások hallgatnak és a zöldboyok szájtátva fülelnek. Úgy ül a csend a téren, mint a pusztaságban a dér, miután az Úr hangja éppen elszállt valahová a magasba és dermesztő valóságot hagyott maga után. Mintha hatalmas burával fedték volna be a teret. Amely kizárja a külvilág hangjait és fokozatosan felerősíti a zárt térség belső morajlását. Nemrég még zengett a tér az elnök szavaitól. Hangja áttört a bura falán, a Fő téren megálltak a járókelők és meghallgatták. Amikor befejezte, többen megtapsolták. A szavak és fogalmak kényszere még a város levegőjében úszik, az áhított igazság ölt testet bennük és megragadja az embereket, arra ösztönözve, hogy tapsoljanak. Aztán a küldöttség a gépkocsija felé indul, s a téren lévőket fogva tartja a megfejthetetlen varázslat ereje. Pažitko galerije hangosan megéljenzi a VáBéPá-sokat. A rendőrök ismét tisztelegnek az elnök előtt. Pá, fiúk... búcsúzik tőlük anyásan Hermina. A titokzatos jelenségek azonban nem szűnnek, szinte csúfondárosan megismétlődnek. A Volkswagen eltűnik a ferencesek temploma mögött, s abban a pillanatban maguktól megélednek a gépek. Duruzsolni kezd a villanyfűrész, a motoros fűrészek élesen ropogva egymás után beindulnak. A Tatra kocsi és a tűzoltók sofőrje fejvesztetten rohannak gépeikhez, mindkét jármű motorja beindul és füsttel árasztja el a teret. A tolólétra megindul a létrakocsin, a magasba nyúlik, inogva kileng és veszettül himbálja magát. — Az ördög munkája... — motyog hüledezve Vrbicky —, az áramszünet elképzelhető, de mi történt a benzinmotorokkal és a dízelekkel?! Lucifer vagy Belzebúb járt itt maga, és a rendőrök tisztelegtek neki... Leszáll az est. Tovább darabolják a rönköt, annyit faragnak le belőle, hogy göcsörtös lapja éppen csak kidomborodik a gyepes földből. A következő teherautó gyeptéglákkal érkezik. Serényen takarítanak a zöldövezetesek. A tűzoltók már eltávoztak a térről. Pažitko és haverjai némileg megzavarodva várják a történet végét. A munkások összesöprik a forgácsokat, felgereblyézik a füvet, a tönk maradványait befedik gyeptéglákkal. Alacsony halom keletkezik a gyökerek felett, arasznyinál alig magasabb dombocska, belesimul a környezetbe. De látható marad. Kis dombocska, szelíd enyhe kiemelkedés. Világszerte sok van ilyen s még sokkal nagyobbak is. Ma még ismerős, holnap talán már nem tudjuk, mit rejteget. Megnyitott dombok homokból és agyagból, kardfogú tigris agyarszerű szemfogával és őskori csontokkal a mélyükön, avar kori földhányások és kun dombok, régi ismeretlen életek jelzéseit rejtő domborulatok. Már csak sejti az utókor, hogy elmúlt emberi tettek maradva-
