Irodalmi Szemle, 2000

2000/5-6 - KEGYELET - L. Erdélyi Margit: A műfordító köztesléte (tanulmány)

L. Erdélyi Margit

részletesebben, s éppen ezért a téma megközelítésekor a pszicholingvisztikai szempontokat^ látjuk kézenfekvőnek. Mind a hangzó, mind az írott beszédfolyamatok egy lényeges mentális processzusnak két szakaszában zajlanak. Az egyik a beszédpercepció szakasza, a másik a beszédprodukcióé. Tudott dolog, hogy a kommunikáció célját az emberi agyműködés szolgálja akár általános, akár specifikus értelemben, ugyanis az agy képes az információk a) felfogására — a beszédészlelés és beszédértés által; b) az információk tárolására — a memória által; c) s az információk megválaszolására az írott és a hangzó beszéd által. Az említett nyelvi folyamatok feldolgozásában javarészt a bal agyfélteke a domináns.

A beszédfolyamat (a fogalmat továbbra is egyaránt értjük mind az írott szövegre, mind a hangzó beszédre), összetettségénél fogva több szakaszban vizsgálható/vizsgálandó. A percepciós etápban a fordító funkciója egyrészt azonos bármely értő olvasóéval, másrészt érvényesülnek nála a fordítás stratégiáját előhívó tendenciák is. A percepció folyamata a beszédészlelési szakasszal kezdődik. Ebben a processzusban a hangjelenségek, az akusztiku- mok; a beszédhangok és a hangkapcsolatok felismerése zajlik. Irodalmi példaként Závada Pál Jadviga párnája című naplóregényét is említhetjük, amelyet Renáta Deáková fordított le szlovák nyelvre.7 Az hármas naplóból komponált regény a magyarországi szlovákok életéből mutat be „életszeleteket”, voltaképpen három generáció családi tragédiájának pszichológiai rajzát, lélektani indoklását adja. Ez az eredetileg magyarul írott alkotás a magyar— szlovák—német interlingvális jelenségek tárháza, az idegen nyelvű és -szerű fonetikai elemek, megszólítások, nevek, lexémák, szintaktikai struktúrák prezentálásával. Fordítói leleményt kívánt a magyar forrásnyelvi szövegben előforduló szlovák szövegszegmentumok szlovák célnyelvű kivitelezése. Nézzünk néhány példát az általunk fentebb felvezetett fonetikai jelenségek transzformációjára:

a) az eredetiben:

— „...Öregapám mennydörögve tiltotta fiát a vagyontalan rektorlánytól, (Cső kcesP, Nye daju sznyov nyics)) (15.)

— „...ezekből az újra- és újrakezdődő gyötrésekből én bizony százszor is visszavágytam a Maga nyugtot-biztonságot s lehiggadást ígérő közelébe! Milyí Ondris, moj drahí vankúš! Vankúšik môj!”(252.)

b) a fordításban:

— „môj starý otec hromžiac zakazoval synovi nemajetnú rektorovu dcéru (eso kcesš? Nyedajú snyov ňics! (18.)

— „...v týchto stále nových a nových zúženiach som ja i sto ráz zatúžila po pokoji a bezpečí Vašej blízkosti sľubujúcej upokojenie! Miľí Ondriš, moj drahí vankúš! Vankúšik môj.” (262) (Kiemelés. E. M.)

A kiemelt részek az eredeti alkotásban következetesen megjelennek magyar fordításban a széljegyzetekben, a műfordító azonban természetszerűleg eltekint ettől, lévén, hogy a célnyelv szlovák. Transzformációs/transzkripciós eljárása viszont, amellyel nyilván a nyelvközegi idegenséget kívánja asszociálni, meglehetősen következetlen. (Lásd a kiemeléseket!) A fenti idézetek nemcsak a beszédészlelésre vonatkoztatható példák, hanem egyben a beszéd