Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Duba Gyula: Gyeptéglák alatt a múlt (regényrészlet)
Gyeptéglák alatt a múlt azonban eltünteti. Mert a mocsári tölgynek nem maradhat látható nyoma a téren, nem hagyhat maga után érzékelhető jelet. A munka sürgős, Vrbicky parancsára nekifognak. A motoros és villanyfűrészek felváltva marják, szabdalják és csipegetik a tönk anyagát. Baltákkal és ékekkel is hasogatják a zöldövezetesek. Kisebb darabokat tépnek ki belőle, súlyos forgácsokat és kemény lemezeket hasítanak le róla, mintha ércet fejtenének. Állhatatos és kemény az elmúlásra ítélt anyag. Már délután három óra pontosan. Lassan estébe hajlik az idő. A tűzoltók elvégezték feladatukat, csomagolnak. A zöldboyok a járdán, a tinilányok meg kiflit rágcsálnak és műanyag poharakból tejet iszogatnak. Pažitko utasítására közös pénzalapból vásárolták az étkeket. Közben gúnyosan noszogatják szorgos munkára Vrbicky fáradt embereit. Amikor kidőlt a törzs, nem kiabáltak, talán belefáradtak a tiltakozásba, már csak inkább élvezik a heccet. Sejtik, hogy legendák kelnek majd belőle, melyeket az egész város beszél... Mert jó muri a Pažitko gyereknek és haverjainak, meg a hosszú lábú kamaszlányoknak a tér eseménysora. Vrbicky főbotanikusnak azonban nehéz gond és súlyos felelősség, a zöldövezeteseknek pedig kimerítő munka. De vajon mit jelent Drábik pártelnöknek? Mindjárt megtudjuk, hiszen ő következik! Mert az elkövetkező percekben váratlan események veszik kezdetüket! Álomszerű fejlemények, mint később kiderül. A posta felől a ferencesek temploma mögül pompás Volkswagen érkezik és megáll a Nagy ferencesek borozója előtt. Mittelhauser báró kiszáll a volán mögül. A kocsi másik oldalán a hátsó ülésről Drábik Miklós pártelnök és Nemecsekné kászálódik elő. Máskor a téren egy vagy több autó mindennapi jelenség. Most azonban más a helyzet. Mondhatnánk, a helyzet rendkívüli! Azok hárman a lezárt téren át a munkálatok felé tartanak. A történetbe rejtélyes elemek szövődnek, a nyers valóság mélyéről mitikus árnyak kelnek. A rendőrök megállítják őket, Mittelhauser báró papírt mutat nekik, mire azok udvariasan tovább engedik őket Ki engedélyezhette, hogy a kordon megnyíljon előttük? Miért tisztelegnek a rendőrök Drábik-Drabi- ciusnak, és udvariasan miért tessékelik előre Nemecseknét? A báró, mint általában, lompos és nehézkes, csámpásan himbálja magát, Drábik elnököt azonban mintha skatulyából húzták volna elő. Vasalt sötétszürke öltönye makulátlan, csokornyakkendője ízléses pillangó, elegáns barna félcipője diszkréten fénylik. Kefehaja tiszta és illatos, kabátujja alól mandzsettagombok arany fénye villan elő. Tekintélyes sasorr, nemesen szenvedőnek mondható arc, megviselt ábrázata sovány és barázdás, megjelenése a középkori magányos lovag és egy inkognitóban a városban tartózkodó angol lord szerencsés keverékét juttatja eszünkbe, Hermina asszony viszont nett és gusztusos, amilyennek először látta őt Gondterhelt. Fejszecsattogás és fűrészek visongása közben Vrbicky felé tart a küldöttség. Hallgatagon érkeznek, sejtelmesen. A Pažitko gyerek azonban, akár a ragadály, a látványba csimpaszkodik és lelkesen felkiált. Szinte mámoros a hangja a gyönyörűségtől. — Srácok... itt az ellenőrzés... — s felpattan a járdáról, hiúzszemmel vizsgálva az érkezőket —, megjöttek az Egyesült Nemzetek Szövetségének botrányszakértői, ujjé... haverok, nemsokára kitör a balhé...!
