Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Alabán Ferenc: Az irodalom interpretációja 1. (értekezés)
Alabán Ferenc szépművészeti irodalom, az alkalmazott művészetié pedig a szórakoztató irodalom, a didaktikus irodalom, az agitatív irodalom és a használati irodalom. Megjegyezzük azonban, hogy az irodalomelméleti — irodalomesztétikai irányzatok egy része tagadja, hogy ezek a felsorolt szövegosztályok és részeik mindegyike teljes jogú alkotóeleme lenne az ún. „igazi” irodalomnak. Különösen az alkalmazott irodalommal kapcsolatban gyakran olvashatóak fenntartó, sőt elutasító állásfoglalások, mivel az ilyen művek nagyon parttalan, ill. leszűkített irodalomfogalomból indulnak ki. A Szerdahelyi-féle irodalomértelmezések és megkülönböztetések más vélemények megkötöttségeivel szemben kellően nyitott szempontokat érvényesítenek, s a „továbbhagyományozandó” és „szépirodalmi” szöveg értelmezésen túl az irodalmat mint „irodalmiságot”, „intézményrendszert” és mint az „irodalomtudomány tárgyát” is megkülönböztetik, attól függően, hogy jelleget, sajátosságot, kapcsolatrendszert, szövegcsoportot vagy éppen a kutatási tárgy szempontját tekintik-e meghatározónak * * * Az irodalom (s ezen belül a szépirodalom) bizonyos információkat nyújt, tehát jeleket közvetít a befogadók (olvasók) számára, így egy információs rendszer és kapcsolat része. Ennek okán és alapján az irodalmat úgy is fel lehet fognunk mint kommunikációs formát, amely emberek közötti információcserét hoz létre, és az emberek kommunikációs helyzetének tényezőit befolyásolja. Az irodalom mint kommunikációs forma — hasonlóan más kommunikációs folyamathoz — több lépésből tevődik össze: a feladó (az alkotó) az általa közölni kívánt információt egy meghatározott jelrendszer (írás) segítségével jelekké alakítja át (kódolás) és egy közvetítő közeg vagy eszköz (könyv) segítségével juttatja az információ befogadójához, az ún. címzetthez (olvasó). A címzett (befogadó) a közvetített jeleket (információ) felfogja és megérti (dekódolás). A kommunikációs folyamat befejező szakaszaként a címzett (befogadó) valamilyen formában informálja a feladót (alkotó), hogy megértette a közleményt (műalkotást). Ez utóbbi jelenséget visszacsatolásnak is szokás nevezni a szakirodalomban. Az irodalom mint kommunikációs forma (információcsere és folyamat)
