Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: Beszélgetés Duba Gyulával (beszélgetés)
A 70 éves Duba Gyula köszöntése szíve-joga. S főleg lehetősége! Nem tartom lényegesnek, inkább másodrendűnek. Az író a jelenben él, értékei különfélék és változó értékűek, ám amennyiben törekvései őszinték, megbecsülendők is. Én magam sok kortársamtól kaptam igazi élményt és hasznos késztetést, köszönet érte! * Szokás megkérdőjelezni a kisebbségi irodalmat. Egyáltalán létezik ilyen „alakulat”, s ha igen, milyen a helyzete az egyetemes magyar irodalom egészében? — A korábban elmondottakból, ám az előző válaszból is kitűnhet, hogy számomra van kisebbségi irodalom. S nemcsak a sajátos fejlődés következtében, hanem alkotáslélektani okokból! Saját élményei formálják az embert, valóságszemléletet és erkölcsi értékrendet kölcsönöznek neki. Adottságait is befolyásolják. Emelkedetten mondhatnám, hogy formálják a lelkét, determinálják érzékenységét és befolyásolják nyelvérzékét. Az író személyes élményei és történelmi tapasztalatai döntőek (is) lehetnek. Bizonyosnak vélem, hogy az író önismerete — alkotóerő, tehetségének fontos összetevője. Bár a kisebbségi irodalom nem olyan súlyos kérdés, hogy sokat töprengjünk felette. Inkább formai kérdés, nem lényegi. Nem bánt, ha vannak, akik nem hisznek a kisebbségi írásművészet sajátosságában! Magam úgy vélem, azért van rá szükségem, hogy mélyebben és pontosabban megfogalmazhassam önmagam! * Munkásságodból mit tartasz meghatározónak, s milyen tervek foglalkoztatnak? — A meghatározót aligha tudom megfogalmazni, számomra minden fontos volt, amit tettem A humor, mellyel kezdtem az írást, egykor a játékot és szabadosságot jelentette, ma az esszé viszont a gondolat nemes küldetését. Úgy mondhatnám stílusosan: be kell fejeznem önmagamat! Befejezni az állandó és folyamatos kettősséget, a faluvilág képét és a városi élet summáját, a paraszti lét emlékét és az értelmiségi helyzetképet, szintézisre emelni a kettősséget, amely meghatároz évtizedeken át Dolgozom az ívnak a csukák és az Örvénylő idő folytatásán, a trilógia zárókötetén. Helyzetkép a mai Füzesnyékről, a faluról, ahol régi emlékek árnyai kóborolnak keserű dolgok történnek és a komor valóságot írói reflexiók szövik át, nemzedékváltás és tragikus sorsok felett való töprengés. A másik trilógia az Aszály és az Álmodtak tengert folytatásaként s mintegy laza lezárása a történetnek lényegében elkészült. Téli áradás munkacímen közöltem belőle részleteket, s arra vár, hogy átgondolt húzásokkal, szigorú nyelvi stilizációval végleges formát kapjon. S azután...? Mi lesz, ha „befejeztem önmagamat?!” A tervben több pihenés és kisebb munkák, novellák, esszék, publicisztika, időszerű írások szerepelnek. Ám egy hosszabb lélegzetű esszéisz- tikus tanulmány terve is fogalmazódik bennem, valamiféle filozofikus társadalmi jelentés, amelynek az lehetne a munkacíme: A kiszolgáltatott tömeg! Rólunk szólna... * Köszönöm a beszélgetést, s azt is, hogy ez a párbeszéd módot, lehetőséget adott munkásságod (sőt életed) és életfilozófiád megismerésére, értelmezésére. Éltessen a Sors vagy a Gondviselés, és legyen gazdag, örömteli a további életed! Fónod Zoltán
