Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - A 70 ÉVES DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: Beszélgetés Duba Gyulával (beszélgetés)
A 70 éves Duba Gyula köszöntése eltúlzott elméletiség, a teoretizálás gyakran sekélyességet és tartalmatlanságot eredményez. Gondolati teljesítmény helyett szószátyár mellébeszélést, híg okoskodást. Elmélyülés híján rögtönzést. A szépprózai mű, regény, de akár a novella is, univerzumszerű képződmény! Belső törvényekkel rendelkező, zárt egész, kimunkált életdarab. Nem a valóság képe, maga a — sajátos — valóság! Művi valóság, amely azonban feltétlenül visszautal az eredeti, az elemi valóságra. Életkép, mely önálló, ám a valós élet megértésére irányul. Az idő, a kor valóban befolyásolja az irodalom műfaji lehetőségeit. A rohanó időben és mind bonyolultabb — kaotikus — valóságban halványodni látszik a leíró és elmesélő módszere ereje. A közvetetten érzékeltető, a leírás ellenében a metaforikus módszer hatásosabbnak tűnik. Nehéz logikus megértésre törekedni, amikor az élet áttekinthetetlen és a jelenségek és összefüggések csupán sejthetők, s értelmük rejtve marad előttünk. Úgy vélem, az arányokra kell ügyelnünk! A mikrokörnyezet pontos és aprólékos képe a nagy összefüggések megsejtett mélysége által válhat erőteljessé. A jó stílus esélyeit bizonyos személytelen tárgyilagosságban látom, mely azonban sosem válhat érzéketlenné! Ma az irodalmat elöntötte az irónia és felülnézet fölényének a tengere. Eltűnni látszanak az érzések, hangulatok, komikussá válik a drámai szenvedés és tragikus bukás. A modern irodalom nagy része intellektuális játéknak vagy büszke felülnézetből szemlélt hangyalétnek láttatja az életet. Hiányzik belőle a részvét, a szánalom! Talán nem is érdekli az élet, sem a valóság. Ilyképpen is jó művek születnek időnként, ám az esetek jelentős részében az író becsapja önmagát és olvasóját is. A valóságos élet nyílt vagy közvetett elutasítása irodalmi sivársághoz vezethet * Robbe-Grillet vetette fel azt a kérdést, hogy „van-e értelme a valóságnak?” Szerinted van? — Az elmondottakból kitűnhet, hogy számomra értelme van a valóságnak! Valamilyen „posztrealista” létszemlélet értelmében! De hát mi jöhet még a realizmus, a nagy realista és szocrealista elméletek után? Gondolatmenetünket a valóság fogalmának a vizsgálatával kezdjük! Amennyiben Robbe-Grillet úgy tette fel a kérdést, hogy „értelmes-e a valóság?”, akkor nemmel kell válaszolnunk. Ha viszont arra gondolt, hogy van-e értelme a valósággal törődni-foglalkozni, akkor a válaszunk: igen. A valóság egyszerűen — van! Hogy mi a valóság? Minden, ami van! Bizonyos nyelviskolák az alkotásban elhanyagolják a valóság jelentőségét és szerepét, ilyen értelemben a történelmet is megkérdőjelezik. De az életet sem tartják mérvadónak. Mindent a nyelvre alapoznak, egyedül abból, általa építkeznének! Tisztán a nyelvből a nyelvvel alkotnának. Elméletük kézenfekvőnek tűnhet fel, az irodalom a nyelv művészete! Mélyebbre tekintve azonban van ebben bizonyos öncsalás. Miközben a nyelv mindenhatóságát vallják, nem érzékelik a nyelv lényegét! Nevezetesen, hogy a nyelv megnevez! Megnevez tárgyakat, dolgokat, érzéseket és jelenségeket, tehát a valóság elemeit nevezi meg. Aminek a következtében a nyelv nemcsak éppen a valóság létét és értelmét bizonyítja, hanem arra is utal, hogy a valóság híján a nyelv üres séma lenne, haszontalan blabla és értelmetlen hangzavar, értelmezhető szöveg helyett élettelen és tartalmatlan kakofónia. A szavak értelmét a valóság biztosítja. A fogalmak értékét az
