Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - ANKÉT - Somos Béla versei
Somos Béla versei 5 benn a Bazilikában a fenség esztétikai minősége a katarzis élményét adta már-már a könnyekig gyónni kellene itt és most valami új kezdődhet aztán a Spagna-lépcsőnél a kattogó fotómasinák meg a világ legkeletibb és legnyugatibb sarkából odatóduló színes ruhájú turisták seregében szívtuk az örök levegőt megmostuk a kezünk, de nem mint Pilátus hiszen részesei voltunk az egésznek pár pillanatig (a konferenciáról, amire jöttünk, s amin illendőség szerint hosszú délelőttöket és délutánokat kellett volna ülnünk, egészen elfeledkeztünk) reggelenként ugyanabban a kis kávézóban bizonyos Marionál ittuk meg a capuccinonkat utáltuk a Victor Emmanuel tiszteletére tornyosított monstrumot (de hát így kerek a világ — valakit szeressen az ember s találjon tárgyat vagy személyt a negatív érzülethez is) mentünk tovább a Tevere felé szerettünk eltévedni a sikátorok közt hihetetlenül hibátlan volt minden mint a mennyországban csak az a tétova gondolat zavart talán hogy nincsenek velünk mind, mind, mind! a közeliek akiket szeretünk
