Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - ANKÉT - Hudák Katalin versei
Hudák Katalin versei élő, éltető levegő, bennem nyíljanak a legpompásabb virágok, üde színek, dalok, frissítő álmok hagyjatok ott engem, ide többé lejönnöm már ne kelljen. ez már nem az én világom nem bírom, nem szeretem, nincs itt csend, se nyugalom, csak halál van. egy irtózatos nagy világ -sírhalom. kaméleon képzeld bekövetkezett amitől féltem amitől úgy féltettél: már nem gondolkodom, nem értek semmit, régi önmagunkat sem, és mindent ami jön sarokba dobok féld o lg oza tlanul már azt sem tudom mi az: feldolgozni... kapaszkodom az elveimbe, amiket szintén nem értek már és nem tudom milyen vagyok nem is vagyok semmilyen se... vagy inkább mint egy megalkuvó kaméleon
/
