Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - František Miko: Epikai elemek a lírában (tanulmány)
František Miko „lereagálást”. Ezt a „kiegyenlítődést” szolgálja elsősorban és általában a vers. S mivel mindaz, ami rosszul sikerült vagy nem sikerült, már a költemény megszületése előtt megtörtént, már a lírai alkotás legelején érvényesülhet a megfelelő kiegyenlítődés is. A költemény nem szól az előzményekről. S így a vers azonnal a kezdetén szubjektív és monológszerű. Amikor a költő, a lírai én, mégis kitér az epikai indok ismertetésére, azt már mint meglevőt, létezőt említi, mint olyat, ami rejtve, implicite, a vers hátterében, egy időben a szubjektív megnyilatkozással már „megvan”. A líraiban tehát a zavaró epikai elem jelzése és a szubjektív kiegyenlítődés közötti szimultán ki nem fejtett kontrasztról van szó. S ebben kell látnunk éppen a lírai hatás lényegét is. Az esztétikai élmény intenzitásának — vagyis annak, amit irodalmi vagy esztétikai értéknek nevezünk — a problémája bonyolultabb. Elsősorban az epikai zavaró elem erősségének, illetve az ember életében betöltött szerepének, azaz pragmatikus és eszmei értékének a jellegétől függ (a tétel az eredetileg nem esztétikai értékeknek az esztétikai szerkezetbe ötvöződésével függ össze — azaz ezekről valójában egyáltalán nem beszélhetünk mint esztétikáin kívüliekről —, valamint azzal, milyen arányban áll a zavaró elemmel a szubjektív kiegyenlítő mozzanat). A megoldás fokának kérdése ez esetben rendkívül kényes (s épp ezért nem tekinthetjük az eszmeit, filozófiait és etikait esztétikailag közömbösnek). A megválaszolás látszólag csak intuitív lehet, a valóságban azonban éppoly szabatosan és tényszerűen kijelölhető, mint ahogy azt a vers lírai szempontú elemeinek vizsgálatában eszközöltük; az ilynemű elemzést e helyütt azonban nem tartottuk feladatunknak. A vizsgált vers, amint érvelésünkből kitűnik, nem epika, benne csupán a lírai szubjektivitást motiváló epikai összetevő jelenlétét mutathattuk ki. A lírai én a költeményben az „új otthonba költözés” elemi jellegű emberi helyzetét reagálja le, e helyzetet pedig mint felszínit szemlélve, mélyén egy másik egyetemes emberi viszonylatot, az oidipuszit vehetjük észre (anya és leánya viszonyának alakulása az új otthonban a halott apával kapcsolatban). Zeman László fordítása
