Irodalmi Szemle, 2000

2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Lanstyák István: Nyelvi hiány (tanulmány)

Lanstyák István

A leírásból valószínűsíthető, hogy az alig 8%-ban magyar Nagykürtösön élő, szlovák iskolába járó fiú szlovákdomináns kétnyelvű. Az is világos, hogy a történetrajz szó teljesen alkalmi, még szűkebb, családi körben sem normatív, hiszen ha nem úgy volna, nem kérdezte volna meg az apjától, hogyan kell magyarul mondani a dejepis-1.

Az ilyen ad hoc megoldások alkalmazása korántsem csak a szlovákdomináns kétnyelvűekre jellemző, s nem is marginális jelenség: a szlovákiai magyarok nemritkán kerülnek olyan helyzetbe, amikor nem élhetnek a kódváltás eszközével (pl. egynyelvvel beszélnek vagy — mint fenti példánkban is — olyan társaságban vannak, ahol az ilyen jellegű kódváltás nem normatív). Az az újságíró például, aki „32 db nagy kaliberű löveg'-ről írt lövedék helyett (1. Jakab 1995: 111—112), bizonyára magyardomináns kétnyelvű, ha egyszer az Új Szó újságírója, ám a Csehszlovák Néphadsereg „obsitosa”-ként a katonai terminológiát anyanyelvén csak hiányosan ismeri. Aligha volna gyümölcsöző eljárás azt mondani, hogy az illető újságíró — vagy akár általában a katonaviselt szlovákiai magyar férfiak — a katonai szaknyelvet éppoly jól használják, mint a Magyar Honvédség egykori vagy mai katonái, csak éppen más norma szerint beszélnek.

JEGYZETEK

1 Ezek az írások — a magyar nyelvműveléssel kapcsolatos sok más közleménnyel együtt — 1998 óta kötetbe szerkesztve is olvashatók, 1. Kontra—Saly 1998.

2 Dialektusnak a beszélők egyes földrajzi és társadalmi csoportjaira jellemző nyelvváltozatokat nevezzük. A földrajzi tagoltságú dielaktusok a nyelvjárások, a társadalmi tagoltságúak a szociolektusok; ez utóbbiak nagyjából a hagyományos magyar nyelvészeti irodalomban megkülönböztetett ún. rétegnyelvekkel azonosíthatók. A szociolingvisztika felfogása szerint a standard nyelvváltozat is dialektus, amelyet elsősorban a magasabb társadalmi státusú, iskolázott beszélők használnak. Regisztereknek az egyazon beszélő által különféle beszédhelyzetekben, különféle célokra használt nyelvváltozatokat (pl. mindennapi beszélt nyelv, szaknyelvek) nevezzük. A regiszterek egy részének hagyományos magyar megnevezése a csoportnyelvek, amely arra utal, hogy ezeket meghatározott csoportok tagjaihoz beszélve használjuk (pl. valamely szakma vagy hobbi művelőihez). Ám a csoportnyelveken kívül a regiszterekhez tartoznak a beszédhelyzet formalitása alapján elkülönülő ún. stílusváltozatok is. (A csoportnyelvek használata alkalomszerű, míg a regiszterek használata szükségszerű: mindig valamilyen regiszterben beszélünk.)

3 Hiperonimának az általánosabb fogalom nevét nevezzük a specifikusabb(ak)hoz képest, pl. a bútor, a szék, az asztal, a beverő, a szekrény stb. szavak hiperonimája. A felsorolt és azokhoz hasonló szavak pedig a bútor hiponimái, egymáshoz való viszonyukban pedig kohiponimák.

4 Az elsőben szereplő LPK a szlovák lekárska poradná komisia (= orvosi tanácsadó bizottság) kifejezés kezdőbetűiből alkotott betűszó; e testület előtt kell a táppánzes betegnek megjelennie annak eldöntésére, visszaállt-e már a munkaképessége (1. Jakab 1987:20).

5 A nyelvi hiány megszüntetésének ezeket a módozatait jól ismerjük az ún. pidzsin nyelvek kreolizálódásáról szóló irodalomból. (A pidzsinek olyan, nagyon egyszerű nyelvtannal és rendkívül korlátozott szókinccsel rendelkező nyelvek, amelyek az eltérő nyelvű közösségek közti kommunikációt szolgálják, főleg az ún. harmadik világ óceánközeli térségeiben. A pidzsin nyelvek nem rendelkeznek anyanyelvi beszélőkkel. Bizonyos helyzetekben ezek mégis anyanyelvvé válhatnak, ilyenkor kiteljesednek, s teljesen normális emberi nyelvekké válnak. Ezt a folyamatot nevezzük kreolizálódásnak.)

6 Ha a szókészletbeli hiány az egész nyelvközösség szintjén jelentkezik, akkor természetesen a hiány kiküszöbölésének az új elemek spontán vagy tudatos létrehozása az egyedüli lehetősége. Erre kitűnő példa a 18. század végén, ill. a 19. század első felében lezajlott magyar nyelvújítás.

7 Nevezetes kivételként a hiperonimák használatára utalhatunk. Ezekre írott példáink is vannak: egy dunaszerdahelyi élelmiszerüzletben az egyik termék mibenlétére utaló, a boltosok