Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Aich Péter: A kép(novella)
A kép eltitkolt, soha ki nem mondott álmaink, aztán jött a sok szó és minden valahogy elromlott, a hülye és fölösleges bemutatkozás, oly idegen lett akkor minden közöttünk, hirtelen valóban a bárban voltunk, idegen emberek rajzottak körülöttünk, és megakadt szánkon a szó, mint egy csitri ajkán a csók, amelyről csak álmodott, de valóra váltani nem képes, mert az álom csak addig szép, míg álom marad, s másnap, miután a vártnál gyorsabban sikerült mindent elintéznem, maradt még időm, hogy fölkeresselek, mert elmondtad azt is, hol dolgozol, egy áruház részlegén, nagyon el voltál foglalva, és nem akartalak zavarni, csak azért mentem el, hogy szememmel tapintsalak s elvihesselek magammal, nem, nem merném mondani, hogy szerelmes lettem beléd, mint abba a képbe egy régi képtárban, nem is tudom, mi volt az, valami kimondhatatlan, mert ha kimondanám, megtörne a varázs, talán csak szemed érintése volt, a fölfedezés öröme, amely csak úgy szép, ha folytatása nincs, mert az álmok is csak úgy hirtelen megszakadnak... Századvég, 1999, tempera
