Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Gál Sándor: idő-töredék; amikor; délutáni borulat; az isten kudarca; március volna
Gál Sándor versei délutáni borulat a lugas zölden emészti a mélység láthatatlan eledelét fürtökben csüng felettem a szüret ígérete különös pillanatok jelzik a fogyatkozó jövőt mintha belülről látnám magamat a felhősödő csendet ebben a különös derengésben nem a tudás fáj bennem hanem ami kivédhetetlen hogy eljön a perc amikor nem lesz se délután se felhő se zöldellő lugas s az ígéretre is ráborul valami sejtelmes sötétség és elmerevedik a horizont a szem Írisze mögött az isten kudarca elkerülnek a viharok neheztel rám az isten nem mennydörög ha károm lom se dicsérnem pedig semmi ok sajnálni inkább hogy magányában egyre pogányabbá züllik s oly gyáva lett oly agg hogy már nem tud visszaütni se m indenség - birodalma időtlen büszkesége
/
