Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ANKÉT - Alabán Ferenc: „A kisebbségi irodalom küldetésének megértéséhez nem legendák és szólamok szükségesek...” (ankét)
A kortárs magyar irodalom fél évszázada Szlovákiában nemzedékek számára nemcsak az ifjúságukat jelentették, hanem a megújuló harcot is a megmaradásért, az irodalom megújításáért. Kell-e, lehet-e zárójelbe tenni azt, ami már múlt? 3. A nemzedékek és az irodalmi irányzatok küzdelme Ön szerint milyen új jegyekkel, szemlélettel gazdagította a kisebbségi magyar irodalmat Szlovákiában? 4. Megítélése szerint születtek-e tájainkon értékes alkotások, olyanok, amelyek méltóak a megbecsülésre? 5. Kik azok, akik — Ön szerint — leginkább öregbítették az irodalom rangját, s táplálták szellemiségünk Vesta-tüzét? 6. A megújulás, a korszerűség és a hogyan tovább kérdésében mit tart fontosnak? A beérkezett válaszokat folyamatosan közöljük. F.Z ALABÁN FERENC „A kisebbségi irodalom küldetésének megértéséhez nem legendák és szólamok szükségesek...” 1. A szlovákiai magyar irodalom második világháború utáni több mint fél évszázados időszaka fejlődésének és önállósodásának külön szakasza, létének tartós és meggyőző bizonyítéka. Abban az esetben is, ha többen ezt kétségbe próbálták már vonni különböző fórumokon és alkalmakkor. Nyilvánvalóan ez nemcsak a megközelítési szempontok megválasztásán múlik, hanem az irodalmi művek értékének számbavételekor is felmerül. Nem vitatható, hogy ez a kisebbségi irodalom (más kisebbségi irodalmakhoz hasonlóan) bizonyos időszakban ún. kultúraszervező vagy éppen kultúrahelyettesítő szerep betöltésére is kényszerült az elmúlt fél évszázad során, s ennélfogva széles feladatkörnek kellett eleget tennie. Az írók szerepe is megnőtt, mert közülük kerültek ki a kisebbségi élet és társadalom atonosságtudatának képviselői, védői, s ez az írói alkotómunka motiválója lett — igaz, elősegítette az egyes teljesítmények túlértékelését is. Másrészt: ennek a fél évszázadnak a közepétől tanúi lehetünk annak a fejlődési folyamatnak is, amelyben az irodalom kilép az említett helyzetéből és az önálló út kialakítására törekszik. Összefügg mindez azzal a ténnyel, hogy a kulturális tevékenységi formák kibővülnek, a sajtó, a társadalom- és természettudományokban képzett értelmiség jobban tudatosítja és elfoglalja saját helyét, az egyetemi kutatás hatékonyabban érezteti hatását, s ezáltal a kisebbségi szellemi élet gazdagodik és differenciáltabbá válik. Az irodalom küldetéses szerepe is megváltozik, mert ugyan felvállalja, de már nem elégszik meg az ún. kultúraközvetítés hídszerepével, mivel nem érzi lényegi tartozékának. Koncsol László a hetvenes évek végén summázta ezt a felismerést: „...a harmadvirágzás irodalma nem híd, hanem öntörvényű, szuverén egész.” A minőségi változás azonban nem jelentette/jelenthette azt, hogy a szlovákiai kisebbségi magyar irodalom megszűnt volna a kisebbség önszemléletének lenni, s amit megfogalmazott, az ne gyakorolt
