Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Napló (részlet)
Márai Sándor műveiből Elkezdem, egész kicsiben Csontból, rongyból és irigyen Leszek magányos, mint a sas S mint hiéna, büdös, avas Repedt ég s megnyílt föld felett Nézzünk egyszer farkasszemet (Nem emlékszel?... Hiszen én vagyok Arcod mására alkotott Lelkedből lelkedzett csodás Kétlábú, lelkes alkotás Ki nem is akart egyebet Jó szót s egy falat kenyeret Jobbat nem akart senki sem — Ugy-e, emlékszel, istenem? (1933- április 16.) (Verse kötetben eddig nem jelent meg, a Delfin visszanézett [München 1978] című kiadványban sem. A verset Rónay László: Márai Sándor című monográfiájában közli) Napló 1943—1944 Részletek Istenem, adj erőt, hogy hűséges legyek ahhoz az értelemnél is mélyebb világossághoz, mely lelkemben pislákol, s megmutatja, mit kell tennem, írnom, gondolnom! Csak ezt kérem még... csak ezt? De hiszen ez a legtöbb. * A németek mindent elvesztettek: a győzelmet, a kompromisszum lehetőségét, mindent. Már csak a két bosszú között választhatnak: az angol vagy az orosz bosszú között. De úgy rémlik, végül megkapják mindkettőt. * Járni Kassán, az utcákon, állandó szellemidézés: szórakozottan megyek a kora délutáni hűségben egy ház előtt, ahol a régi háborúban hadikórház volt, s eszembe jut egy szövet színe, melyből az „új ruha” készült, amit akkor — tizenhat éves koromban — viseltem. Mit cipel az ember magával, a „nagy
