Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - Németh Zoltán: Napló Márai 2000
Száz éve született Márai Sándor NÉMETH ZOLTÁN Napló Márai 2000 Márai. Az, aki csak név volt sokáig. Mivel megfosztottak műveitől, csak egy távoli, ismeretlen világ fedőneve volt. Azé a világé, amelyből semmit sem kaphattam. Nemzedékek jártak így Máraival, sután emlegették a nevet, amely nem állt össze szöveggé. Emlékszem, a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban milyen izgalommal fénymásoltattam le az 1922-ben megjelent Panaszkönyvet. Könyvként birtokolni Márait — ez új érzés volt számomra. Az a polgárság, amely annyira evidensen fonódott össze a Felvidékkel, az egész felvidéki városi kultúrával, jelenleg nem létezik. Mondjuk a felvidéki magyar kultúra és irodalom számára bizonyosan nem, talán csak Komáromnak lehetne valami hasonló szellemisége, de azt hiszem, inkább nincs. A felvidéki magyar kultúrát a beköltözöttek alakítják. Egy kép a 90-es évek elejéről: Liptószentmiklós, belváros. A homlokzatokon felvonulnak az európai kultúrák stílusai, a gótikától a szecesszióig. Persze mindez a posztszocialista realizmus szürke csomagolásában fuldokolva. Az átsejlő rétegek alatt érezni a mesterségbeli tudás európai fölényét. Aztán visszafelé rövidítettünk hegyek között megbújó szállásunkhoz, s megkerültük a várost. A főutca, a Belváros hátulnézetből: szétmálló falak, terméskövek, középkori téglák kupacai szanaszét Füstös kémények kandikálnak ki a romokba temetkező középkori falakból. Rongyokban szaladgáló szutykos gyerekek csapata: tégladarabokkal dobálják egymást, játszanak Anyjuk a „hátsó” utcán ebédet főz egy horpadt kondérban, talán valamelyik szász faragás parázslik a tűzön. Európa nomádjai a díszletek mögött, a kitelepített német polgárság utódai Az utca frontját már felvásárolta az a kereskedőréteg, amely majd cipőket, illatszereket, honkongi mütyürkéket fog árusítani. A hátsó traktus külön életet éL Az egyik Buhuel-film felejthetetlen jelenete jut eszembe kastély, gazdagon terített asztal, ezüst evőeszköz, gyertyafény — és a beszabaduló koldusok zabálása, részeg verekedése, feldöntött porcelán és szétfolyó vörösbor. Ez maradt nekünk az én nemzedékem számára abból a világból. A sztoikus Márai fegyelmezettsége, merevsége, ahová igen kevesek jutnak el, nekem még nem sikerült. Aki már birtokba vette a világot, és ezután megkeresi benne azt a helyet, amelyhez hűséges(?) lehet, fennhéjázás nélkül. Könnyen támadható magatartás, de a támadó saját csapdájába esik: a sérülékenység nagyobb hatalommal bír, mint a számonkérés. Kassa: vannak még falak Egy kép a nyolcvanas évek közepéről. A szobámban ülök, éppen megtaláltam a Szabad Európa Rádió adását. Egyik kezem a keresőgombon, hogy a hol gyengülő, hol felerősödő zavarást valahogy kiküszöböljem, a
