Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - MARGÓ - Juhász Dósa János: Milyen lesz a jövő? (Gondolatok a XXIX. Fábry-napok kapcsán) - Színházi fesztivál négy nyelven (elemző tudósítás) - Hazafelé araszolva a múlton át (Beszélgetés Gágyor Péter rendezővel)
MARGÓ Szóval izgalmas parabola lett belőle, s az olyan szövegek, mint „Aljosa fürödj meg, csütörtök van, és meleg víz” hatottak a közönségre. Ők vették a lapot. ' 1988-ban ön is elmegy, emigrál Németországba. Nem hitt a változásokban? Magyarországon akkor már igencsak felbomlóban volt az a rendszer. — 1968 óta figyelt az STB, abban reménykedtek, hogy egyszer beállók az együttműködök sorába. Havonta egyszer puhították az embert, Durayt lecsukták, kétszer kaptam katonai behívót, át akartak sorolni dramaturgnak, s még Békéscsabán sem alkalmaztak. Ráadásul a csehszlovák állampolgárságomtól is megfosztottak. Volt három felnőtt gyerekem, s én nem éreztem a változásokat, különben vagyok olyan karakán, hogy kivártam volna. Bécsben egyszer meglátogattuk a rokonainkat, hazatérve szabályosan letartóztattak és kihallgattak. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy a Szovjetunió három éven belül teljesen szétesik, olyan hitetlenkedve hallgattam volna, mint ha maga most azt mondaná, hogy az USA húsz éven belül felbomlik. Németül nem tudtunk egy szót sem — feleségemnek, aki óvónő, rémlett egy-két mondóka —, de mivel akkor már volt Magyarországon világútlevél, bepakoltunk a FIAT UNO-ba fejenként két inget, két alsónadrágot és két pár zoknit és elindultunk. * Csak úgy bele a vak világba? — Valami fogalmam azért volt. A család egy része német származású, mint minden jó pozsonyi polgár, s Alsó-Szászországban éltek ismerősök. Meg is kaptunk tíz nap alatt mindent, amire szükségünk volt, következhetett a nyelviskola, Münchenben a rendezőszak. * Mégsem rendezett azóta. — Németországban a színház szappanoperásodása jóval előbb elkezdődött, mint nálunk, s nem volt meg a német olvasottságom sem, így nem kísérleteztem. Céget alapítottam, s azóta több-kevesebb sikerrel, vállalkozom. * Magyarországra és hozzánk sem hívták rendezni? — Egy percig sem, pedig a szívem mélyén azért hittem benne. Soha semmilyen felkérés elől nem szoktam elzárkózni. Ha egy tizenhat éves fiú szól, hogy hallgassak meg az előadásában egy verset és segítsek, nem mondok nemet neki sem. Talán Komáromban lesz valami, Kiss Péntek Józseffel már beszélgettünk. * Milyen érzésekkel jött vissza Kassára ennyi távoliét után? — Ez a fesztivál mindenképpen elégtétel a számomra, s kicsit furcsa is ez az utólagos dicshimnusz, ami Nánay Istvántól és Hizsnyan Gézától, de szinte a fesztivál összes résztvevőjétől jött. Eddig mindig az erkölcseimre apelláltak, amikor elutasítottak abban a világban, ahol könnyebb csecsent lőni mint egy őzbakot. S nem veszik tudomásul, hogy minden második családban jelen van egy-egy Oresztész, a
