Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tőzsér Árpád: Jadviga vánkosa
Könyvröl könyvre A befogadásnak ezt a virtuális dilemmáját a magyarországi kritika tanácstalan hallgatással oldotta meg: tudtommal a mű interlingvalitását az egyébként kitűnő Závada-kritikák meg sem próbálták értelmezni. De talán éppen ezért lehet érdekes és tanulságos a Jadviga szlovák fordításának a kritikai szemrevételezése a magyar olvasó számára is. A szlovák műfordító a regény nyelvköziségére ugyanis az első pillanatban szintén olyan tanácstalansággal nézhetett, mint korábban a kritikusok: milyen funkciót imputáljon a tolmács a célnyelvi szövegben a már eredetileg is szlovákul megírt szövegrészeknek? Ezt a kérdést a Jadviga szlovák transzlátora csak akkor válaszolhatta meg — elméletben és gyakorlatban egyaránt —, ha előbb a szövegek eredeti funkciójával tisztába jött. Mi tehát a neves Závada-regény szlovák szövegeinek az eredeti jelentése? A legkézenfekvőbb, természetesen, az az információja, hogy a történet, a cselekmény egy kevert nyelvű-identitású közösségben játszódik. A négy központi figura kevert nemzetiségű: Jadviga, ez a Racine-i szenvedélyű, de nem Hippolytosba (azaz nem a fiúba), hanem Theseusba (az apába) szerelmes Phaedra egy kicsit magyar, egy kicsit szlovák, egy kicsit német (az apa egyébként valószínűleg nemcsak a „fiúnak”, Ondrisnak, hanem Jadvigának is apja, amiről Jadviga természetesen nem tud, ő csak nevelőapjának tudja „György apácskát”); Ondris (aki szintén nem tudja, hogy szerelme, Jadviga, feltehetően saját féltestvére), a magyar környezetbe ékelődött s széthulló szlovák faluközösség képviselője, nyelvében még félig szlovák, de öntudatában egészen magyar, a naplóját (amely — amint az köztudott — a regény alapszövegét adja) mindenesetre már magyarul írja, csak ha eredetileg is szlovák nyelvű helyzeteket, jeleneteket reprodukál, tér át a szlovák nyelvre; Winkler Franci, Jadviga elcsábítója, félig német, félig zsidó, nyelvében persze magyar is, szlovák is; Misu (a szlovák fordításban: Miso), Jadviga és Winkler F. bűnös frigyének a gyümölcse, nevelőapja, Ondris, és anyja, Jadviga naplójának a széljegyzetelője, kommentálója, a szlovák nyelvű részek magyarítója, nyelvében már szintén inkább magyar, mint szlovák. A mű és a műfordítás szempontjából egyaránt nagy kérdés: ez a nyelvileg kevert közeg megmarad-e a regényben az információ szintjén vagy képes szervesülni az alaptörténettel, azaz hozzátesz-e valamit a Jadviga—Ondris— Franci szerelmi háromszög drámai alakulásához, vagy csak véletlenszerű háttere marad annak. S bizony, le kell szögeznünk, hogy a jó hírének, sőt gloriolájának általában megfelelő mű éppen ezen a ponton a legtámadhatóbb, hogy az antik és klasszicista végzetdrámák jegyében megfogalmazott alap- konfliktusnak ez a szociál-nacionalizálása meglehetősen esetleges, nem a konfliktus természetéből következő, s néha egyenesen zavaró. Mintha külön született volna a regény szociológiai anyaga (s itt nemcsak a magyarországi szlovákság történelmi-nyelvi peripetiáira gondolok, hanem általában a cselekmény történelmi hátterére, tehát az 1919-es kommün, az 1945-ös fordulatot követő államosítás regénybeli megjelenítése, sőt a különböző tárgyi-néprajzi betétekre, gazdasági leltárokra stb. is), s mindehhez utólagosan adaptálódott volna hozzá a klasszikus családi tragédia.
