Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ARCOK ÉS MŰVEK - Bohár András: Aleatória vagy a vég-leges irány (nélküliség) (tanulmány)
Arcok és művek ugyanakkor utalhat arra a bizonyos másik világra, ahol mindennek inverze válik valóságosssá. A lap alján fekete téglalap kiemelésben olvasható: szivacs-konok ribanc folyó. Ez az áramló világ természetes jeleként is felfogható, de metaforává minősülésekor a szókapcsolat már az antropomorf képzettársításokat is magához húzza, azaz a költői szándék által láthatóvá teszi. Azt is érdemes megjegyezni, hogy most csak az elemzés első mozzanatának kedvéért választottam egy lapot, s most ezt csak önmagában elszigetelten, sőt még azt is egy redukciós mozzanattal rövidre zárva, két elemre korlátoztam az értelmezést. A következkőkben is hasonlóképpen járok el, azzal a különböség- gel, hogy más és más szempontoknak adok hangsúlyt, természetesen nem megfeledkezve az egymásra következő lapok egybe-olvasási-nézési esélyéről sem. (az érzékelés-észlelés toposznyomai 3) Az világossá vált már az első átlapozás után, a különböző címbeli istrukciókat is figyelembe véve, hogy az irányadás destrukciója kétféleképpen is működésbe hozható (körkörösen és középpontosan). Az megfigyelhető akár egy oldalpillantással, hogy ezt a másféle irányadást nagyban motiválta, mintegy kikényszerítette a „széthulló világ metaforiának” egybe szervezése, azaz a rend-teremtési, egybe-fogási kísérlet. A széthulló világ képi-nyelvi metaforahalmazai, szövegtöredékei jelennek meg előttünk a következő átlapo- záskor. A figyelmesebb nézés-olvasás, azonban mint láthattuk kiemel bizonyos foltokat és azok értelemkonstitúcóin töpreng. Mégis talán ennél is van egy alapvetőbb érzékelési-észlelési beállítódás, ami megkísért. És ezek maguk a formák. Az érzékelés és észlelés toposznyomaiként is szemlélhetjük ezeket a vizuálisan kiemelt szövegrendezéseket. Amelyek kiinduló asszociációként magukban hordhatják a mindenkori konzumkultúra rekláhordozóival való közvetlen kapcsolatot. Ilyen és ehhez hasonló foltokban jelennek meg a különböző reklámújságokban a termékek (képekkel, leírásokkal, árakkal), s adják tudtunkra a használhatóság és hasznosság kritériumait. Természetesen ez az elsődleges és valójában a felszínek-felszínének fenomenjeiként megjelenő foltok csak utalnak arra az életvilágra, amiben mindannyian létezünk különböző intenzitással. Mert a foltokban megjelenő szövegtöredékek az egész poétikai reprezentációjaként, át-minősítésekéjU jelennek meg. Ez két lépésben történik, teljesen átalakítva a fenomenális struktúrát. Az első a teljes de-strukció, azaz a nyomok eltüntetése, amelyek a verbumok szintjén utaltak a konzumfenoménekre. Majd másodikként a lényegi költői redukciók kivetítései, az érzékelés-észlelés toposzok újratöltése lép színre. Most ez utóbi kettőre láthatunk példát a II. Kiegészítések Hérak lei tosz hoz 2-2-1 lap-költeményében. (Lásd a 2. sz. mellékletet) A fenti fekete téglalapban a világra kivetülő tudat és a tudatban megjelenő világ dinamikája érhető tetten. Annak a de-strukciós folyamatnak a lényegisé- ge, amellyel el-távolíthatóak a konzumkultúra felszín-fenoménjei. Majd ezt követi a drasztikus irányadás, a mindennapiságra felszólító imperativus fekete
