Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: Ady lett életem örökös kísérője 2. Boros Zoltán vallomása életéről, nemzedéke küzdelmeiről (beszélgetés)
„Ady lett életem örökös kísérője, vigasztalója, lelkesítője...” egypár órára és soha többet nem jött vissza. Nem tudom, hogy csinálta. Átmentek a határon, aztán tovább mentek az USA-ba, New Yorkba. (...) * Esterházy sorsáról tudtak-e akkoriban? — Tudtuk, hogy Esterházyt is elhurcolták, azt is tudom, hogy amikor visszahozták Esterházyt a Szovjetunióból, akkor a pozsonyi JOINT tagja, a Tauszki család egyik prominense közbenjárt a köztársasági elnöknél a perújrafelvétel tárgyában. Talán ennek is köze lehetett ahhoz, hogy a halálos ítéletet megváltoztatták. * Ki volt ez a Tauszki család? — Tauszki, egy pozsonyi nagykereskedő volt, zsidó cionista család, aki hálából Esterházy Jánosnak az üldözött zsidók iránt tanúsított magatartásáért, állítólag Lenesnél is közbenjárt a perújrafelvétele tárgyában. Ezt az illetőt meg lehetne keresni, mert adatai ott kell hogy legyenek a halálos ítélet iratai között. * Miként alakult az élete a Magyarországra való átkerülése után? — 1949-ben kerültem át Magyarországra a Hajdú megyében lévő Földes községbe, mivel édesapám onnét származott, és az ott lévő szülői ház még mindig az ő tulajdonát képezte. Mi abba a házba költöztünk, mivel én nem akartam német sorstársaimnak a házát igénybe venni. Ott laktam 1958-ig, akkor eladtam a házat és a családommal együtt Debrecenbe költöztem. * Tartott-e valamilyen kapcsolatot az átkerült és az ott maradt szlovákiai magyar értelmiségiekkel? — Mikor ide Magyarországra kerültem, Jócsik Lajossal már megvolt a kapcsolatom. Első utam hozzá vezetett. Akkor már elkezdődött a személyi kultusz tombolása, és ezért én nem vállalhattam a rizikót, hogy ügyvédként vagy bíróként az akkori igazságszolgáltatás kötelékébe lépjek. így aztán épp Jócsik Lajos révén következett be az, hogy egy mezőgazdasági vállalatnak, a Talajgazdálkodási Vállalatnak lettem a jogtanácsosa, ahol 1967. évi nyugdíjazásomig dolgoztam. A szlovákiai magyar értelmiségiekkel állandó kapcsolatban voltam és vagyok kitelepülésemtől kezdődően. Voltak nekem olyan embereim, akik mindig elláttak hírekkel. Ilyen volt Vass József, Vass Lászlónak az öccse, aki a Csemadoknak egyik vezető tagja Rozsnyón. A másik ilyen pedig Turczel Lajos barátom volt, aki hűséges szorgalommal küldte és küldi nekem és rajtam kívül másoknak is a hazai sajtót, könyveket. Ő küldi a hazai kutatókat is a múzeumunkba. E két megbízható forrásból a kisebbségi kultúréletről is értesültem. Danis Tamás doktor, aki a Csemadok vezető egyénisége Rimaszombatban, rendszeresen tájékoztatott falum és megyém életéről. A Csemadokkal 1968-tól vagyok szoros kapcsolatban. Losoncon, Kassán, Somodiban, Rozsnyón tartottam előadásokat. 1956-ig nem mehettem haza, mert nem kaptam útlevelet, de 1956 után minden esztendőben több hónapot töltöttem otthon, mert édesapám és édesanyámék ott maradtak. Mind a ketten ott haltak meg, abban a házban, az Öregházban, ahol a Sarló is megszületett. Ennek a klasszicista
