Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - FÓRUM - Hodossy Gyula: Irodalmi élet az ezredfordulón
FÓRUM közgyűlési határozataiban a következőképpen fogalmazta meg a jövőt illető legfontosabb feladatait, a helyzetét meghatározó legfontosabb téziseit. A Szlovákiai Magyar írók Társasága központi szerepet kíván betölteni a hazai irodalmi élet kialakításában, formálásában. Erről a helyről együttműködve mindaztokkal az intézményekkel, szervezetekkel, melyekről már korábban említést tettem, kívánja megfogalmazni önmagát. A szervezeti kérdések rendbetétele, a tagsággal való szorosabb kapcsolat kiépítése, a vezetőség és a tagság természetes és rendszeres kommunikációjának visszaállítása után a következő fontos és sürgető feladatok állnak Társaságunk előtt: Kezdeményezői leszünk vidéki fiókszervezetek, irodalmi klubok és társaságok létrehozásának. Kiindultunk abból, hogy a ’89 előtti állapotokhoz képest sok olyan változás történt szellemi, kulturális életünk terén — mondhatnám: hála Istennek —, amelyeknek eredményeképpen a Pozsony-centrikusságnak korántsem olyan a súlya, mint a korábbi időkben. Gondolok például arra, hogy az akkori, egyetlen pozsonyi Madách Könyvkiadó helyett vidéken majd egy tucat könyvkiadó alakult, és szippantotta el a korábban kizárólag Pozsonyban vagy részben Pozsonyban dolgozó alkotókat. Lapkiadók, szerkesztőségek alakultak szerte az országban, illetve költöztek le Pozsonyból vidékre, talán a magyar közeg után vagy jobb anyagi-szponzori lehetőségeket remélve. Természetesen sorolhatnám még az okokat, amelyek miatt fontosak a vidéki szerveződések. Az irodalomnak, mely alatt nemcsak a szépirodalmat értem, hanem természetszerűleg azt is, vissza kell adni azt a helyet, amely őt egy egészséges társadalomban megilleti. Ezért örvendetes dolog az, hogy a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete az utóbbi években rendszeresen és nagyon jó színvonalon szervez Pozsonyban, de vidéken is irodalmi programokat. Valamint a különböző városainkban alakuló polgári klubok, illetve fő támogatójuk, a Fórum Intézet is programjaiba rendszeresen beiktat szerzői esteket, könyv- és lapbemutatókat. Dunaszerdahelyen július elején megnyitottuk a Vámbéry Irodalmi Kávéházat, ahol hetente rendezzük irodalmi programjainkat, minden csütörtök este 6 órától, amelyeken alkalomszerűen 30-60 érdeklődő vesz részt. És hadd említsem meg azt is, hogy épp itt, ebben a házban, ahol most vagyunk, szintén egy hasonló készül Rácz Ibolya ötlete alapján. Szeretnék, ha a szlovákiai magyar szerzők könyveinek mindegyike kapható lenne itt, s szeretnék elérni, hogy általuk a helybeli és a környékbeli magyar olvasók, pedagógusok és tanulók rendszeres tájékoztatást kapjanak a szlovákiai magyar irodalom terméséről. Egyrészt az Interneten, másrészt szórólapokon, illetve személyes találkozásokon, irodalmi esteken keresztül kívánják ezt megvalósítani. Nagyon örülhetünk, hogy vannak emberek, akik kedvet kaptak, kapnak az ilyen feladatok elvégzésére, és hálásak lehetünk mindazoknak, akik őket erkölcsiekben és anyagiakban támogatják. Amikor én általános iskolás voltam, valamikor a 60—70-es években, az osztályfőnök vagy a magyar szakos tanító néni, bácsi rendszeresen beszámolt hazai magyar szerzőink könyvterméséről. Ha többet nem is tett, de felhívta kollégái és ta
