Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Jakab István: A szlovákiai magyarság nyelvhasználatának gondjai az ezredfordulón (előadás)

A szlovákiai magyarság nyelvhasználatának gondjai az ezredfordulón

kontaktusváltozatok. Sajnos, más nyelvváltozatokra nem volt lehetősége hatnia kis létszámú nyelvművelő csoportunknak; a nyelvjárásban beszélők csupán a rádióban hallott nyelvművelő adásokból vagy a lapokban olvasott cikkekből értesülhettek egy-egy tanácsról. De most — anyagi eszközök hiányában — kevesebb lap közöl nyelvművelő cikkeket; a szerkesztőségek nyelvi szerkesztői (régebben ilyenek is voltak) vagy eltűntek a szerkesztőségi asztaloktól, vagy erősen lecsökkent a számuk (pl. az Új Szó c. napilap szerkesztőségében a régi négy helyett egy maradt). A Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága, amely a Csemadok anyagi támogatásával és szervezeti keretében működött, a Csemadok leépülésével, illetve leépítésével működésképtelenné vált. Nincs meg tehát a nyelvművelésnek a szervezési feltétele; néhányan cikkeket jelentetünk meg továbbra is (ahol erre lehetőség nyílik), a rádió magyar adása az egyetlen biztos fórum, amely rendszeresen lehetőséget biztosít a nyelvművelő munkára.

De elvi problémák is gátolják az utóbbi években ezt a munkát. Több elvi kérdést is tisztázni kellene. Többek között azt, hogyan ítéljük meg a kontaktusjelenségeket. Tudjuk, hogy nemrégiben heves vita zajlott két nézet képviselői között. Az egyik nézet képviselői szerint nem nyelvművelésre, hanem nyelvtervezésre van szükség, amelynek keretében a kontaktusváltozatok egy részét el kell ismerni a standard elemeinek, illetve egy szlovákiai magyar standardot kell létrehozni. Állami változatokról és a magyar nyelv többközpontúságáról olvashattunk cikkeket. Az én véleményem az volt, s ezt cikkeimben (Irodalmi Szemle, Magyar Nyelvőr, Új Szó) és a kassai Kazinczy-na- pokon ki is fejtettem, hogy nem mondhatunk le az egyetemes magyar standard használatáról, illetve az erre való törekvésről; s ha könnyelműen felhúzzuk a zsilipeket a kontaktusváltozatok előtt, elborít bennünket a szennyes ár. A nyelvek egymásra hatása sok pozitív eredményt hozhat, de nem ilyen helyzetben, amelyben egy többségi nyelv hat egy kisebbségire, vagyis egy másik nyelv használói csekély töredékének a nyelvhasználatára. Viszont teljesen egyetértek vitapartnereimnek azzal a véleményével, hogy a magyar tannyelvű iskolákban nem tiltani kell a kontaktusváltozatokat, hanem meg kell ismertetni őket a tanulókkal; természetesen nem azért, hogy az iskolában használhassák ezeket, hanem azért, hogy meg tudják őket különböztetni a standard elemektől, kialakuljon bennük a differenciálásnak a nyelvváltozatok szerinti készsége.

Magam is tudatában vagyok annak, hogy míg a jelenlegi politikai körülmények fennállnak, addig hatni fog a többségi nyelv a kisebbségire, mégsem azt tartom célravezető megoldásnak, hogy alakítsunk ki valamiféle szlovákiai magyar standardot. Minden elfogadható eszközzel arra kell törekednünk, hogy a területtel együtt külföldre szakadt magyarok közül is minél többen ismerjék meg az egyetemes magyar standardot. Ez az igyekezet azonban nem mehet a nyelvjárásban beszélők rovására, jóllehet őket sem lehet kizárni a nyelvi művelődésből.

Kétségtelen, a nyelvtervezés néven emlegetett tevékenység ránk is vár, még akkor is, ha nem kell külön standardot kialakítanunk. Vannak nálunk olyan nyelvészek, akik úgy képzelik el a kérdés megoldását, hogy az egyetemes