Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: A posztmodernek elődei, (Örkény István, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós portré)
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM pezsgésével lehetővé tette, hogy a költő feldolgozhassa, írásba emelhesse a háború súlyos élményeit éppúgy, mint a feltápászkodás távlatait. Bírálói szerint már első kötetétől (Kettős világban) jellemzi költészetét a szigorúság és a lobogás, a valóság és az elvontság, a részletek érzékletessége, amely azonban gyakran nyújtózik át a filozófia feszült légkörébe.” Jelen sorok írója soha nem tett még hitet egyik legmeghatározóbb olvasmányélményéről, Nemes Nagy Ágnes Szárazvillám című, 1957-ben megjelent kötetéről. Weöres és Kassák, Juhász Ferenc és Nagy László ’56—’57-es gyűjteményei mellett, s még az ’59-es Pilinszky-kötet (Harmadnapon) előtt ez volt a legnagyobb lírai élményem, s ebben is elsősorban a már lapbeli közlésből ismert legszebb Nemes Nagy Ágnes verse, a Patak. Én Istenem, te szép híves patak/Hová futottál, szökdeltél előlem?// Hol csillapítsam buzgó szomjamat, s hogy bocsássák meg néked eltűnőben?... // ...Ne vígy kórházba, ne engedj oda! Iszonyú szag búvik az ételekben. / De jobb talán a rendőrőrszoba? / Szűköl a test, hogy vére, csontja freccsen,.../ .. Hová futottál, szép híves patak? / A deli szarvas képe hol a habban?... ...Freccsen a vér, a rémület fakad, /Az éjszakai abroncs szertepattan -/ Hogy csillapítsam buzgó szomjamat, / S bocsássam meg, mi megbocsáthatatlan?" Ez a vers, túl az ötvenes évek (de jobb talán a rendőrőrszoba?) érzékletes megidézésen túl, ma, a költő halála után már azért is döbbenetes (Ne vígy kórházba, ne engedj oda! Iszonyú szag búvik az ételekben”), mert Polcz Alaine jegyzeteiből tudjuk, milyen kínszenvedés volt költőnk haldoklása. „Nemes Nagy Ágnes költészete a tárgyias hermetizmusnak egy dinamikusabb, a vers textuális -vitalitását* is kiaknázó változatát teremtette meg — írja Kulcsár Szabó Ernő. S így folytatja: A lovak és az angyalok (1969) nyitják meg lírájának azt a szakaszát, amelyben az érzelmi-indulati elemek klasszicizálásával úgy válik egyetemessé a műbeli látvány, hogy érzékletességét már a nyelvi magatartássá lett világszemlélet személytelen horizontja véglegesíti.” Példaként az Ekhnáton az égben c vers részletét említi? Mi is az Ekhnáton jegyzeteiből idézünk: „ Valamit mégis kéne tennem/valamit a gyötrelem ellen/Egy istent kellene csinálnom,/ ki üljön fent és látva lásson.” Mészöly Miklós „Egy vadász, sokáig kergetvén egy madarat, a vadak megölték; esztendő múlva a madár a koponyára szállván innya, megborította. Mondják, az egyetlen szót kergette, mely mindig kisiklik. Végül az kezdte őt kergetni madár képiben, és rátalált.” „De mit mondjunk mi helyette is” — kérdi Mészöly a Nádas Péternek ajánlott, Legyek, legyek — avagy az elmondhatóság határai (Epilógus II.) című írásban, a Volt egyszer egy Közép-Európa gyűjtemény vége felé, s e néhány sor, úgy tűnik, pontosan kifejezi szerzőnk immár fél évszázados
