Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - Melaj Erzsébet: Lehet, hogy álmomban írok (Látogatás Zs. Nagy Lajosnál Zsélyben, beszélgetés)
LEHET, HOGY ÁLMOMBAN ÍROK (Látogatás Zs. Nagy Lajosnál Zsélyben) % — Jézus Mária, most miért dolgoztatsz meg engem? * Elszoktál a munkától, ugye? — Hát... Egyrészt nem is szeretem ezt a szót, hogy munka. Te azt nagyon jól tudod, hogy a munka azt jelenti, hogy „muka” — vagyis kín. Rendben van, egy egészséges ember ezt a kínt még el bírja viselni, de nem én, aki éppen haldoklom! * Ezt vond vissza! — Visszavonom. * Hála istennek, jó kedved van. Ez annak köszönhető, hogy nem vonultál be a nagykürtösi kórházba... — ...annak köszönhető, hogy itt vagy. * Plusz? — Nincs plusz. * De igen, én tudom. Nem akartál elmenni a kemoterápiára. — Nem mentem, mert azt sem tudom, mi az a kemoterápia. Csak azt tudom, hogy Husszein király — velem egyidős — kemoterápia után halt meg! Most, ha király volt, ha nem, kemoterápiát kapott, s amikor szépen beszedte az adagokat, meghalt. Velem is ezt akarták csinálni, el is kezdték a „gyönyörű” kemoterápiát, érted? * Hogyan kezeltek? — Hát úgy, mint azt a császárt! Fogtak szépen egy köcsögöt, a fejem fölé tették, belém szúrtak egy iszonyú nagy tűt, és még jó, hogy belém találtak vele. Folyt belém és folyt belém és... Megkérdeztem, hogy most mi folyik belém? A Nílus vagy mi? És nem tudták megmondani. Mi az, hogy valaki csinál veled valamit és nem tudja, hogy mit? Az nem olyan nagyon jó dolog! * Azért te pontosan tudod, hogy mi a kemoterápia. — Most már megtudtam. De közben meg is halhattam volna. Most már tudom, hogy mi folyik belém! Mindenféle méreg, ami elpusztítja a rákos sejtjeimet. Ja, de ez olyan finom méreg, olyan elegáns méreg, ami az egészséges sejtjeimet is elpusztítja!
