Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - Csordás János: A csomag (elbeszélés)
Csordás János Andreának köszönhetem, aki eljött velem, s a nevemben lépett fel. Bámulatos ravaszsággal fordított az ügy állásán. A telket a vásárlási árnál jóval magasabb áron adtam el. Tájékoztattam a kényszerhelyzetről a bérlőt, s felmondtam neki. Hétvégeken többnyire Andreánál tartózkodtam, sokat beszélgettünk, megismerhettem a család sorsát, az anyja elmondta, hogyan halt meg a férje, milyen nehézségek közepette épült fel a házuk. Ekkor pattant ki az agyamból a megváltó ötlet. Igaz, nem így képzeltem el további lépéseimet, de ha már az ember szerelmes, és azt a szerelmet viszonozzák is, nemigen képes visszalépni. Az elkövetkezendő év tavaszára terveztük az egybekelést. Addig Andrea nálam lakott a garzonlakásban, éltünk, mint a galambok, nagyon boldogok voltunk. Egy esős napon említettem meg, hogy érdemes lenne a szülői házukat felújítani. Kitörő örömmel fogadta a javaslatomat. Később bevallotta, régóta szeretné ő is felújíttatni, jóllehet sem neki, sem az anyjának erre nincs lehetősége. A szerelem és Andrea varázslatos egyénisége mellékvágányra terelte minden elképzelésemet. Egyedül a ház körüli teendők foglalkoztattak, meglepődtem azon, mennyire érdekel ez a dolog. Képzeletemben magam előtt láttam az épületet, beépített tetőtérrel, külön dolgozó- és könyvtárszobával, az udvarán medencével, élő sövénnyel, sziklakerttel és színpompás virágokkal. Gyerekeket láttam, egy fiút és egy lányt, amint nevetgélve szaladgálnak a frissen nyírott gyepen, láttam a feleségemet fürdőruhában, szépnek és fiatalnak, s láttam magamat az otthoni szövegszerkesztőgépem előtt... Az esküvőnk szűk családi körben két tanú jelenlétében zajlott. Ragaszkodtunk az egyszerűséghez, tudatosan mellőztük a külsőségeket. Közös pénzügyeinkkel Andrea foglalkozott, befektetéseivel figyelemre méltó tetteket hajtott végre. Kimagasló elméleti tudással bírt, tagadhatatlanul büszke voltam rá. A házat felújíttattuk, a felismerhetetlenségig megváltozott. Kívül és belül teljesen új formát kapott, átalakult a fedémszerkezet, beépült az eddig kihasználatlan tetőtér, elkészült a bazén, átrendeztük az egész udvart, fákat, díszcserjéket és virágokat ültettünk. Örömmel szemléltük a körülöttünk végbemenő változásokat, roppant lelkesítően hatott ránk elgondolásaink és ötleteink megvalósulása. Az ember mindenre képes, ha van befektetnivalója. A csomagban talált pénzt felhasználtuk, megforgattuk mindet. Kisebb összeget tartaléknak hagytunk, azt is valutában, hadd kamatozzon a bankban. Nem feledkeztünk meg a jótékonysági célú tevékenységről sem, ezenfelül félévenként egy bizonyos összeget juttattunk el a helyi regionális hetilap támogatására. Közügyekben passzívak maradtunk, a politikával nem tartottunk lépést, nem érdekelt bennünket az sem, mi történik a nagyvilágban, hol robban ki újfent ellenségeskedés avagy háború. A vagyonból védőfalakat építettünk magunk köré, fokozatosan elszigetelődtünk az általunk kialakított öntörvényű világban. * * * Miután a feleségem elolvasta ezt az írásomat, amelyet pénztelenségünk ideje alatt, két fizetés közötti időszak vége felé írtam, kissé rosszallóan nézett rám. Láttam az arcán, nincs elragadtatva, elégedetlen a munkámmal. — Már megint hülyeségeket írsz, ahelyett, hogy befejeznéd a regényedet —
