Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - Z. Németh István: Fagypont; Csillag a jég alatt;

Z. Németh István versei

Sakkra matt jön, és mattra sakk jön, hullik gyalog, futó és bástya, a szívkirály is messzire vágtat: ilyen pakliban nincs maradása.

Fagypont

Deres lelkek az ablakok. Üvegükre ujjam mit rajzolhat?

A tél vacakol, felvacog jégmarkában a szeplős holnap.

Megcsikordul a Hold, s éjvízben

holtan úszik már ma tova. Őrzi a Lét kapuját szelíden egy madárfej-katona.

Harang szól? Vagy a szél döng?

Nem bírja el a falevél-súlyt egy elkorhadt fél tönk.

Ág reccsen? Vagy halkan

az ítélet kél ott fönt? Hő jön, csak fagy alakban.

Csillag a jég alatt

Elfut az élet előlem, lépek, és szeg hull belőlem, fölöttem kereszt, mennék, nem ereszt.

Egy hajszolt vad szeméből a hajnal ma véresen kelt föl,

belőle néz rám az Isten, kérem, hogy megsegítsen.

Hiányával, mely gyötrelem:

ő írta meg az életem.

Néhány kötőjel, ékezet jelenti nála a végzetet.