Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - Szeberényi Zoltán: Koszorú helyett (Veres János halálára)
Koszorú helyett költészete színvonalát. Vannak sikerült, olvasmányos elbeszélései, de a legtöbb elbeszélésében, történelmi tematikájú karcolatában nem találja el a tényszerűség és a fikció arányát, s így kétségessé teszi az epikai hitelt. Egyetlen novelláskötetét — Földrengés után, 1966 — a kritika fanyalogva fogadta (Egri Viktor), főként a kompozíció, a jellemábrázolás elégtelenségét hangoztatta. Hagyatékában A basa sípja címen egy színdarab is maradt, folyóirati közzététele méltó gesztus lenne. Veres János prózaírói munkásságának, kiterjedt publicisztikájának, helytörténeti munkáinak, ismeretterjesztő írásainak teljes feltárására, értékelésére itt nincs módunk. Ennek elvégzése a költő majdani monográfusára vár, mint ahogy neki kell irodalmon kívüli tevékenységét, kultúraszervező munkáját is feltárni, mérlegre tenni. Ezen a területen is elévülhetetlen érdemei vannak, elég ha csak a Fáklya Irodalmi Színpad megalapítására, a Tompa Mihály Klub létrehozására gondolunk, hogy sokfelé ágazó egyéb kulturális tevékenységét ne is említsük. Veres János távoztával súlyos veszteség érte a szlovákiai magyar irodalmat, egy sajátos színnel lesz szegényebb költészetünk palettája, de nem kisebb a veszteség, ami Gömör, főként Rimaszombat kulturális életét érte. Vajon lesz-e valaki, aki megpróbálja betölteni üresen maradt helyét? Szeberényi Zoltán Nagy József: Fekete és szürke, tempera, 1976
