Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - Dénes György: Fülön fogott irodalom (vers)
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM „Nehéz lesz tehát feldolgozni életművét, nehéz lesz megírni (megíródik-e egyáltalán, megíródik-e valaha is) — a Bakucz-monográfiát. Életműve már csak azért is áttekinthetetlen, mert jó néhány kötete máig kiadatlan. Bakucz ugyanis nem verseket, hanem köteteket írt, tudatosan szerkesztett meg egy-egy nagyobb egységet, melynek mindjárt címet is adott...” Az 1973-as Kövesedő ég és a ’94-ben kiadott, s hét ’85 és ’88 között született kötetet tartalmazó gyűjtemény, a Megalit között írott Bakucz-művek máig hozzáférhetetlenek a nagyközönség számára. Ezek a következők: Zérus fok Celsius (1971), Totem (1971—72), Zsófia sétahajó (1974), Manöken (1979—85), Hagy Hattyú (1982—83), a 1982—89 között született angol nyelvű próza, a High Hopes Cafe, két Breton-fordításkötet, az Oldható hal (1982—88) és a Tizenhetedik arkánum (1988—89), az Ösztönös madár (1988), A legújabb szövetség (1988) és a 33 éve nézem a tengert (1989). „kagylókoromban egykoron (a hegynek tornya és keresztje) nem volt még tarka homokom (feküdtem görbe csődbe veszve) de meghasadt a monoton (tizenkét hullám halruhában) lejött, lejött az úr utánam” Úgy érzem, magyarázatra szorul a kor- és pályatárs kijelentése nemzedékének legjobb magyar költőjéről. A nemzedék ugyanis, melyre Nagy Pál gondol, az 1920 és ’30 között születettek korosztálya. Ha eltekintünk a divat és az ideológia földobta nagyságoktól, úgy három nagy vonulata találkozik épp e nemzedékben az újabb magyar költészetnek. Először is ott van az Újhold köre. Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes mindenekelőtt. Aztán ott van a népi indítású, ám a korszerű líra csúcsait ostromló Nagy László és Juhász Ferenc költészete. S ott van az avantgárd, pontosabban a neoavantgárd (de nem a posztmodern!) két protagonistája, a mindmáig el nem ismert Erdély Miklós és Bakucz József. „megtaláltuk a telefonvonalat Halló Dionüzosz itt Apolló bes zél beszélhetnék Anyollóval? Ehol Ridike elefontcsont k özvetítés számkivetés hány fontos kocka végtelány vetése hosszú ingben csupapolló Halló foglalt a fonal" A vers, melyből itt és írásunk elején idéztünk, a Megalit kötet első ciklusának (Illuminációk 1985) az első verse. Címe: Apolló és Anyolló. „A szöveg nyitottá tételét Bakucz tipikus költői eszközei közül nemcsak a komplikált többértelműségük révén erős értelmi ingadozást s ezáltal lassúbb, analitikusabb olvasást követelő szófonatok (pl. merészleveszlek, koralltemp- lomposaiddal, automatizmos), de kitűnően szolgálja például az a vizuális effektus is, amelyik abban nyilvánul meg, hogy egyes verseiben bizonyos sorokat determináltnak tűnő (de valójában) indeterminált betűegyüttessel zár le” — írja egy másik pályatárs, Papp Tibor. Nem véletlenül idéztük épp Nagy Pált és Papp Tibort. Ők voltak ugyanis Bakucz első kiadói, s ők a voltaképpeni folytatói a magyar költészetben annak a vonulatnak, melynek előretolt bástyái épp Erdély és Bakucz voltak. S ha meggondoljuk, hogy minden avantgárdnak az első képviselői a legfontosabbak, akkor világos, hogy mire gondolt Nagy Pál idézett mondatával. Summa summárum: Bakucz ideje még mindig nem jött el. De a következő évszázad (évezred?) ideje bizonyosan az övé (is) lesz. „Végre szabad! Végre szabad!(A Magasságos Istennek hála) végre szabad
