Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - Dénes György: Fülön fogott irodalom (vers)
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM idő végezetéig. Ilyen dolog a fénykép. Szakasz katona és kaszárnya nélkül." (Sejtések II.) Egy ilyen rendhagyó monumentumot, mint amilyen az Erdély Miklós életműve, természetesen képtelenség még csak körüljárni is, egy ilyen alkalmi, hommage-montázs kísérletben. Nem is az a célunk. A cél: újra reflektorfényt vetni, a mozgalomra vetett fényen túl is, a hetven esztendeje született Erdély Miklós oly méltatlanul feledett (netán föl sem fedezett?) életművére. Mert ha megérte volna a szép jubileumot, őt tisztelhetnénk a neoavantgárd öregapjaként (ahogy valaki Beckettet nevezte a posztmodern öregapjának). Máskülönben: „1. Akire szükség van, annak nincs szpüksége senkire.”(Neumák) „2. Az összetört üres héjba bevándorol az élő és otthonra lel kívül”. (Számozottah) Egyébként: „A leglényegesebb körülményre majd máskor térek ki, ha egyáltalán kitérek”. (Metán) Bakucz József „Foglalkozása: delíró merítész az összevisszaságban ki itt belépsz hagyj fel minden erénnyel ekrövissza a merbe kid érült: van rákja a stellációk között hátrafelé rí rág el írja nevemnek rákot fogtam a levezővel a káronörvendő csón akban mindenáron vissza az alvóistenben csónakoztam az al vásásban rákomorfikám van morfikumon mítosztogatásom má som.” Öt esztendővel korai, 1990-es halála után jelent meg először Magyarországon Bakucz József első (!!!) verseskönyve. Az 1929-ben született s hatvanegy éves korában elhunyt költőnek addig mindössze két versgyűjteménye jelent meg Párizsban, a Magyar Műhely gondozásában. 1968-ban a Napfogyatkozás, illetve 1973-ban a Kövesedő ég. Úgy távozott hát ő is az élők sorából, hogy alig pár ember tudta azt, amit Nagy Pál később mondott, hogy nemzedékének legjobb magyar költője volt. „Bakucz futásai követhetetlenek, kiszámíthatatlanok és teljességgel feltérké- pezhetetlenek voltak. Cikcakkban futott, galaktikus jövőidő-térképpel memóriaházainak egyikében, mely térkép adatait rákopírozza a múltra, és az ebből nyert adatok segítségével olyan multidimenzionális struktúrát dolgozott ki, amelynek segítségével nemcsak bárhol és bármikor — jelen, múlt és jövőben — tájékozódni tudott, de könnyűszerrel lépett át azokra a mentális, fizikai, érzelmi területekre, amikre éppen szüksége volt próféciái kidolgozásához és az esetleges korrekciókhoz, mely kiigazításokat azonban utólag sohasem hajtotta végre; minden esetben elsődleges intuíciói bizonyultak igaznak” — idézi Nagy Pál az 1996. október l6-án a Magyar írószövetségben tartott Bakucz-konferen- cián elhangzott előadásában a költő élet- és haláltársát, az ugyancsak kiváló lírikus Kemenczky Juditot, mondván, hogy így jellemzi Bakucz Józsefet, a Napfutót, nemzedékének legjobb magyar költőjét. S mondandóját így folytatja:
