Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - Dénes György: Fülön fogott irodalom (vers)
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM Cselényi László A neoavantgárd apostolai Bori Imre nevezte Kassák Lajost és Füst Milánt nevezetes tanulmánykötetének címében Az avantgarde apostolainak. Bori könyve 1971-ben jelent meg Újvidéken a Magyar irodalmi avantgarde harmadik köteteként. Mit jelentett ez az apostolok jelző Bori értelmezésében? A magyar irodalmi avantgárdról írott trilógia első kötete A szecessziótól a dadáig követte az eseményeket, a második A szürrealizmus idejéről szólt, s a harmadik a nevezett két apostolról. Bori is azt akarta ezzel hangsúlyozni, hogy Kassák és Füst Milán évtizedekkel előzték meg a magyar avantgárd képviselőit, s nemcsak megelőzték azokat (ha volt egyáltalán kiket megelőzni), de voltaképpen csupán ők ketten képviselték igazán magas (világ)színvonalon századunk irodalmának-művészetének ezt a legfontosabb mozgalmát. Mert tanítványaik Dérytől Vas Istvánig, Illyéstől Zelk Zoltánig mind elhagyták később a zászlót, s csak emlékirataikban dicsekedtek el, nosztalgiázva, hogy valamikor ők is Kassák-tanítványok voltak. Azok pedig, akik nem visszakoztak (Barta Sándor, Palasovszky Ödön, Tamkó Sirató Károly) a Gulag vagy az érdektelenség táborában süllyedtek el. Miért e hosszú visszatekintés? Azért, mert a század második felében mifelénk is erőre kapó neoavantgárdnak ugyanolyan két előretolt, s végig kitartó apostola volt mostani két protagonistánk, Erdély Miklós és Bakucz József mint amilyen apostola volt a klasszikus avantgárdnak Kassák és Füst Milán. Igaz ugyan, hogy e mozgalomnak két hangadó orgánuma, az újvidéki Új Symposion és a párizsi Magyar Műhely volt, s legfontosabb képviselői Nagy Pál és Papp Tibor, illetve Tolnai Ottó és Domonkos István, ám Erdély és Bakucz, már csak koruknál fogva is (ők még a húszas évek [huszonnyolc és huszonkilenc] szülöttei, ellentétben amazokkal) rangidősek voltak és maradtak korai halálukig. S mára immár e mozgalom első klasszikusai. Mit értünk neoavantgárd alatt? Évek, immár évtizedek óta folyik a csata e fogalom körül. Főleg a posztmodernnel való kapcsolata miatt. Aligha a mi tisztünk e homályos fogalmak tisztázása, itt és most csupán ennyit: magunk is afelé hajiunk, hogy a két irányzat között az az alapvető különbség, hogy a neoavantgárd a klasszikus avantgárd folytatása és meghaladása, míg a posztmodern retrográd irányzat: az avantgárd és a modernizmus ellenpontozása és (meg)tagadása. Magában az újabb magyar irodalomban külön specialitása e két irányzat közötti (vallás?)háborúnak, hogy az újabban mindent elöntő
