Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: „Ady lett életem örökös kísérője...” Boross Zoltán vallomása életéről (beszélgetés)
ÉLŐ MÚLT tájainkon. Zsebünkben ott volt egy Ady-kötet, amit úgy cipeltünk magunkkal, mint a papok a Bibliát. Mindenhol Adyt olvastuk fel. Az elnyomott magyar népnek a jajkiáltását véltük felfedezni Adyban. „Itt valahol, ott valahol négy öt magyar összehajol.” Adyt idéztem, mikor Móricz Zsigmondot fogadtam a feledi állomáson. Levélféle Móricz Zsigmond Úrhoz; „Súrlódjon az írás, Móricz Zsigmond Úrhoz!” Én szubjektív is kötődtem Adyhoz. Édesapám debreceni kollégista volt, és egy időben végzett Ady Endrével. Személyesen ismerte és tisztelte Ady Endrét, mert igaz magyar ember és jó kálvinista volt. Mindig mondogatta, hogyan jött ki Ady malaclopóban a kollégiumból, szemére húzott kalappal, és ők revelációval nézték ezt az új Petőfit. 1898 vagy 99-ben történt ez a „látomás”. * A Szent György Kör prágai működése hogyan került le Pozsonyba? — Prágában alakult, 1925. március 6-án írták az alapítóoklevelet alá, és először ott jött létre az első regöscsoport. Mikor Balogh Edgár hazajárt Pozsonyba, ott is megalapította a Szent György Kört. A Szent György Körbe, akik haladó gondolkodású diákok és adysták voltunk — Ady-hívők —, majdnem mindannyian beléptünk. Ekkor kezdődött meg a falujárás. A falukutatásnak a legelső lépését mi tettük meg Csehszlovákiában. A Kis-Kárpá- tok környékén kezdtük, aztán Gömörben folytattuk. Kettő, három, négy „szentgyörgyista” összeállt és járta a falvakat, ott telepedett le a faluban. Vittünk vetítővásznat magunkkal. Olyan képeket, amiket tudtunk szerezni a „laterna magicához” — a vetítőgéphez. Vetítettünk a falusiaknak. Budapestről is kaptunk anyagot, itt kapcsolódtunk azután Karácsony Sándorhoz, aki ebben az időben szintén megmozdult Magyarországon. Tőle kaptuk a Ludas Matyi képeket. A Ludas Matyit vetítettük a faluban legtöbbször. Közben volt mindig egy diák, aki szavalta Fazekastól a Ludas Matyit. * A falujárás tulajdonképpeni célja a falukutatás vagy inkább a felvilágosító kultúrmunka volt? — Tanítás és tanulás. Tanítottuk őket és meséltünk nekik, vittük nekik az irodalmat, a népszerű irodalmat, Aranytól a Toldit, vagy vittünk olyan Ady- verset, mint a Fölszállott a páva... Nagyon tetszett az embereknek, és gyorsan felfogták a magyar irodalmat, az elbeszéléseket. Mikszáthot különösen szerették. Mi pedig feljegyeztük tőlük a viseleteket, szokásokat, tájszólásokat, az egyes foglalkozásokkal kapcsolatos magatartásukat. Érted? Hát persze ez eléggé laikus munka volt, mert nem volt rendszerezve. Sok írás maradt meg ebből a munkából, és hozzám nagyon sok elkerült, úgy hogy meg is tudtam őrizni többet belőle. * Hogyan fogadta Önöket a falusi nép? — Nagy szeretettel. Senki nem foglalkozott velük. Annyira szeretettel, hogy mikor tábortüzet gyújtottunk a falunak az egyik külső területén, és ottan mi elkezdtünk muzsikálni, hegedűvel vagy harmonikával, és aztán elkezdtünk énekelni, a falusiak hívás nélkül is odajöttek. Azután ők is mondtak egy dalt és azt megtanultuk, majd együtt énekeltünk. Meséltünk, és a falusi gyerekek is jöttek a tábortűzhöz. De megjelentek az elmaradhatatlan csendőrök is, hogy „mi történik itt”. Akkor kezdődött a magyarázkodás. A hatóságnak nem tetszett a regölés. Ezért az ún. „školský referát”, tehát az oktatásügyi minisztérium
