Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: „Ady lett életem örökös kísérője...” Boross Zoltán vallomása életéről (beszélgetés)
ÉLŐ MÚLT a forgalomba kerülő szarvasmarhák értékesítését. Ezért a határrendőrséget és a vámőrséget meg is erősítették. Rengeteg per volt a bíróságon. Én erről írtam egy tanulmányt, mely a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetében megtalálható. Ebben ezeket a kérdéseket részletesen taglaltam. * Milyen következményei lettek ennek a kiterjedt feketekereskedelemnek a magyarokra nézve? — Ezen az úton nagyon sokan meggazdagodtak. Voltak például olyan falvak — mint Tőzsér Árpádnak a hazája, Gömörpéterfalva —, amelyek az így szerzett jövedelemből épültek újjá. Jöttek a cseh katonák sorozni a lovakat. A legnagyobb lóvásár Feleden volt. Ezek mind Magyarországról bekerült lovak voltak, hamisított passzusokkal. Ilyenkor a finánc félrehúzódott és szemet hunyt, mert a katonaságnak kellett a ló. Nagyszerű vásárokat csináltak ott a mi embereink, nagyon jól jártak. Ez keresetkiegészítés volt mindaddig, míg aztán nem szabályozták a mezőgazdasági termékek árát. Mikor 1937-ben bekövetkezett az a helyzet, hogy 150 korona volt egy mázsa búza, és 150 korona volt egy Baťa-csizma, tehát egy csizma egy mázsa búza ára, ami régi gazdasági szabály volt a parasztság életében, ekkor egy viszonylagos gazdasági jólét következett be. Ezután jött 1937-ben a kiserődépítés, abban a magyar parasztok is részt vettek, fogatokkal. Nagyon jól fizették őket. Ez már a háború előszeleként jelentkező kereseti forrás volt. * Hogy nézett ki ez a kiserőd? — Hát kérem szépen, az 1930-as évek közepe táján Csehszlovákia, Técsőtől egészen Szobig, a határ mentén egy katonai betonerődvonal-rendszert épített ki. Ez védte volna Csehszlovákiát a Magyarország felől jövő támadásoktól. Hatalmas nagy betonbunkerokat építettek, amelyekbe 8—10 katona férhetett el. Több oldalról volt kilövőrésük, egymás elé lőhettek, így keresztezték egymást. Teljes fedezetet biztosítottak állítólag a bent lévő katonák részére. Mikor aztán erre komolyan rákerült a sor, a határon átszivárgó „rongyos gárdisták” — akik ilyen partizánféle magyarok voltak — éjszakai órákban megkerülték ezeket az erődöket, fölmásztak a tetejére, és egyetlen kézigránáttal ki tudták füstölni a bunkerben tartózkodókat. Mivel az építésükre óriási pénzeket fordítottak, a magyar lakosság jó kereseti lehetőséghez jutott általuk. * Végül is szerencsére, mindez értelmetlen beruházás maradt. — Teljesen értelmetlen. Mikor 1938-ban bejöttek a magyarok, szépen sorra fölrobbantották őket. Paulus Alajos egyik filmjében, a címe „Rendezni végre közös dolgainkat”, szerepel egy ilyen erőd, és ott is azzal végződik a dolog, a két nép barátságát azzal kell dokumentálni, hogy ezt az erődöt fölrobbantják a film végén. * Visszatérve 1925-re, ismereteim szerint ez egy olyan év volt, amikor szinte egy láthatatlan rajtpisztoly eldördülésére talpra állt a felvidéki magyar ifjúsági mozgalom. Miért épp 1925-ben következett be ez a pillanat? — Hát ez egy érdekes és értékelésre érett kérdés. Az én gimnáziumomból — Rimaszombatban — a felettem jártak, azok még Pestre mentek. Mikor én 1925-ben érettségiztem, mindenki Pozsonyba és Prágába, Brünnbe ment. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy Szent-Ivány József akkor próbált aktív politikai tevékenységet kifejteni Csehszlovákiában. Tudott, hogy a magyarság állampol
