Irodalmi Szemle, 1999

1999/7-8 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Székely János: A vesztesek (vers)

KORTÁRS MAGYAR IRODALOM

SZÉKELY JÁNOS A vesztesek

(Újkori metszet: A tüzérség visszavonulása)

A csata eldőlt. Kis, puha füstök Pettyezik még a hegyet.

A völgyekből a síkvidékre Özönlenek a vesztesek.

Toprongyos, tántori népség —

Hogy lehet az,

Hogy a vesztesek azonnal elrongyosodnak, Gönceik elkoszosodnak,

Korcukban tetű terem?

Ugyan mért nyű a vereség Több csizmát, mint a győzelem?

Miféle belső bomlás Oldja le róluk a szíjat,

Rágja a vásznat, a posztót,

Ütközik át a ruhán?

Bekötött fejjel, felkötött karral Mennek az ágyúk után.

Kialudt lávafolyam,

Gördülő kőzuhatag — özönölnek.

Rendetlen, sűrű tömegben Okádják őket a völgyek,

Kínlódva, tülekedve caplatnak a sárban — Hogy lehet az,

Hogy a vesztesek útján Örökké sár van?

Ázott posztóbűz gőzöl utánuk,

Köpenyük fejre veszik.

Hogy lehet az,

Hogy a vesztes egéből Mindig esik?

Apró szemű, ólmos eső veri őket,

Hüllőhideg szél lökdösi őket,

Képükbe öklöz az este.