Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Jánosházy György: Sárvári Gido a szaracénok földjén (vers)
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM Szent Sír lovagjai Krisztus Szent Sírjáért harcolni jöttünk, szerzetesek hordozták zászlóinkat, úgy éreztük, Isten keze fölöttünk, s a szentek szeme fentről ránk kacsingat. A Sírban tán nem is volt soha semmi, elámítottak püspökök, apátok; érettük kellett szerecsenre menni, hogy tömjék rablóit kinccsel az iszákot, míg nékünk lassan felkopik az állunk, Álomhajhászó lovagok csapatja, papoktól, hercegektől megcsalatva, a falatért vagyunk ma szörnyű gondba’, visszük vásárra bőrünket naponta — és sírt csak elnyűtt testünknek találunk. Szép szaracén boszorka... Kígyókarú, kígyóderekú lányka, bogárszemednek pogány papja lettem: izzó handzsárok villognak szemedben, és Dél Napjának egy tüzes szilánkja. Táncos farú, szép szaracén boszorka, a lelkedet régtől Sátánnak adtad, végül máglyára vetnek még miattad, s holtomban kénköves pokol-bugyorba hajít egy sanda angyal veled együtt, a kárhozottak közt lelünk helyet, ahová tiltott vágyunkat temetjük — de fortyogó szurokban is szeretlek: legyek cudar, kitagadott eretnek, csak egy kondérban főhessek veled.
