Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban 3. (esszénovella)
Duba Gyula későbbiekben még szólunk, majd követi a negyedik korszak, a Greast Transformation (Nagy Átalakulás) 1867—1940 ideje, ezt a kort Kanada önálló domíniumként való elismerése és Detroit, az autóváros, valamint Henry Ford windsori üzemének megalapítása (1904) jellemzi. S végül az ötödik korszak, a Present (Jelen) 1940-től máig tart. Melyben, mint már jeleztük, úgy látszik, elveszett a történelem. Állításunk érzékletesen képszerű, ám pontatlan és maradéktalanul mégsem igaz. Sejtetően általánosító, mint a metaforák, szimbólumok, költői képek. A történelem sem veszett el egészen, de valahogy súlytalanná vált, mellékes lett, az élet minőségére nincs igazán hatása, sem befolyása. Inkább mintegy jó és kellemes értelemben kiegészíti a mindennapokat, nem drámai lelkesítőanyag, sem tragikus szenvedélykorbácsoló, illékony és megfoghatatlan, mint a szentekről szóló legendák. Dr. Leopold Bloom, Stephen Dedalus és társaik élő értelemben találkoznak a történelemmel, erős igézetében élnek és képesek miatta egymás torkának ugrani. Sóvár iróniával beszélnek az egykori ír hagyományokról és kelta ősökről, hajba kapnak Shakespeare minősítésén és értékelésén, mindennapi vitáik mögött, mintegy a sors hátterében a Sin Fen árnya homálylik végzetként. Az ő (európai, közép-európai) történelmük élő és kegyetlen, bizonyos értelemben fizikai léttel bíró szellem, a magasból vagy a háttérből, akárhonnan beleszól az emberi sorsba, s gyakran végzetként viselkedik. Zsarnok és vészt hozó történelem! Az ontarioi történelem viszont gyengécske hajtás, fiatalka és sokkal békésebb természetű, meghúzódik a háttérben, „elvész” rejtekében, és onnan igyekszik, jóindulatú kályhaként hasznos melegét sugározni. A múlt fényei és emlékei érzékletesek és kellemesek. Bujkáló jellegűek, mint a búvópatak. Októberben a pulyka napja! Ezen a napon az észak-amerikai földrészen mindenki pulykát eszik. A hagyomány gyökereit nem tudtam kitapintani, eredete jótékony homályba vész. Állítólag egykori nagy győzelmes csata után — indiánokkal vagy kivel? — a diadalmas hadvezér adta parancsba, hogy az öröm és büszkeség jeléül pulykasültet kapjon ebédre minden harcos! A hagyomány eredetét illetően a városi könyvtárban sem kaptam pontos és kielégítő választ Valami nagy csata emlékére a pulykasült- s az ország pulykát eszik Október második hetében német ünnep az Oktoberfest! A sör ünnepe! Gyökérzete, hatósugara Münchenig nyúlik, egészen a híres-hírhedt sörözőkig, ahol Európában az italok itala, a hófehér habbal ékített, aranysárga sör uralkodik, a kitcheneri Oktoberfesten tábla utal az óhazára; Munich 6813 km. A nagy felvonuláson óriási felfújt színes műanyag babák tömege fokozza a hangulatot, ünneplő tömeg nézi őket, és városszerte kulturális programok zajlanak A sörözőkben magasra hág a jókedv. Itt vannak a „mennonitesek” is. Mintha a késői német középkor elevenedve meg s a múlt század Garam menti parasztvilága! A német származású „mennonitesek” megőrizték fekete öltözéküket, ónémet nyelvüket, bár angolul is beszélnek Hűek hagyományaikhoz, lovakkal dolgoznak a mezőn, a lányok sem vesznek fel városi ruhát Családi életükben tovább él a német történelem. (A Misty Crescenten látott fekete csézakerék talán ide költözött mennonites család háza előtt emlékeztet a paraszttörténelemre!) Október második fele a Halloveen ünnepek ideje, már amennyire ünnep a
