Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: A „csehszlovák demokrácia” jellege az impériumváltás után (tanulmány)
A „csehszlovák demokrácia” jellege az impériumváltás után dájának vezetője a csehszlovák államhatalom által fennen hirdetett demokrácia kirakatjellegére. „A többi csak szemfényvesztés. Szemfényvesztés az alkotmány, amelyre büszkén hivatkoznak, azt hirdetve, hogy ez az alkotmány demokratikusabb Európa minden alkotmányánál. És szemfényvesztés, amikor kifelé azt hangoztatják, hogy törvényeik itt a nemzeti kisebbségek minden jogát biztosítják. Itt a való életet kell megvizsgálni. Ez pedig azt mutatja, hogy sehol nincs olyan ellentét a törvények és azok gyakorlati alkalmazása között, mint éppen itten”20 Az alacsonyabb szintű helyi közigazgatási szervek és hatóságok azonban sok esetben még a demokratikus elvek legalább formális betartására sem ügyeltek. A vidéki kiskirályok önhatalmúlag tiltották be vagy oszlatták fel a magyar pártok és szervezetek népgyűléseit és egyéb rendezvényeit. Büntetlenül akadályozhatták a felvidéki magyarság politikai szervezkedését, sőt az is előfordult, hogy hosszabb-rövidebb elzárással büntették a megítélésük szerint „államellenes’’ magatartást tanúsító magyarokat. Szemléltetésképpen két konkrét esetet említünk a sok közül. Az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt 1922 március 5- én gyűlést akart szervezni Jolsván. Az illetékes hatóság a kérelmezett engedélyt 1922 február 22-én a következő megokolással utasította el: „A kérést nem teljesítem, mert nevezett pártnak programja nem alkalmas Jolsva és vidéke részére. A magyar párt helyi szervezetének megalakítása ezen a csaknem tisztán szlovák városban semmivel sem indokolt...”21 Adolf Rejtar rimaszombati rendőrkapitány ugyancsak eredeti módon járt el 1922 szeptemberében. A helyi aratóünnep lovasbandériumának legényeit két- napi elzárással büntette „államellenes viselkedésért”, mivel úgymond „megtor- landó a magyar nemzeti viseletnek magyar nemzeti színekkel való összekombinálása”.22 A hatalom 1923 elején „törvényesen” is jónak látta korlátozni az alkotmányban formálisan garantált általános polgári és kisebbségi jogokat. Kellő előmunkálatok után 1923. március 19-én sor került a „köztársaság védelméről” szóló 50/1923. sz. törvény elfogadására, amely minden vonatkozásban szigorította az államhatalom elnyomó jellegét. A törvény formálisan a köztársaság területi épségét, államformáját és belbiztonságát volt hivatott fokozottabb mértékben szavatolni, valójában azonban egy sor szigorító intézkedést tartalmazott, amelyek lehetővé tették a gyülekezési és sajtószabadság korlátozását, az ellenzéki politikai pártok tevékenységének ellenőrzését, a rendezetlen állampolgárságú egyének kiutasítását a köztársaság területéről stb.23 A magyar ellenzéki pártok törvényhozói már az előkészületi stádiumban egyértelműen e törvény ellen foglaltak állást. A prágai Nemzetgyűlés Képviselőházában Szent-Ivány József 1923. március 6-án felolvasta az Országos Keresztényszocialista Párt, valamint az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt parlamenti klubjának nyilatkozatát, amely többek között hangsúlyosan kifejtette „A törvényjavaslat bizonyítéka annak, hogy az állam jelen
