Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: A „csehszlovák demokrácia” jellege az impériumváltás után (tanulmány)
A „csehszlovák demokrácia” jellege az impériumváltás után iratokra a vasútnál, de máshol is — a szabály: ne ingereljünk! — figyelmeztette bizalmasan 1919 novemberében a szlovákiai teljhatalmú minisztert T.G. Masaryk köztársasági elnök.4 A Felvidéken azonban az aggályoskodó államfő óvatosságra intő taktikai útmutatásai ellenére szinte mindenütt izzott a nyílt magyarellenesség parazsa. Voltak olyan — többnyire szlovák többségű — helységek is, amelyekben a cseh megszállást követően hónapokon, sőt éveken át kimondottan magyar- ellenes lincshangulat uralkodott. A megszálló cseh katonaság — helyenként a szlovák lakosság egy részének segédletével, de nem ritkán annak tiltakozása ellenére is — sorozatban távolította el, illetve rongálta meg a magyar múltra utaló szobrokat, emlékoszlopokat és -táblákat, főleg a millenáris emlékműveket, a Rákóczi-szabadságharc, valamint az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc emlékeit. A millenáris emlékművek mind áldozatául estek a szabadjára bocsátott magyarellenes indulatoknak. A jelentősebb lerombolt, a magyar honfoglalásnak 1896-ban ünnepelt ezredik évfordulója tiszteletére emelt emlékművek közül megemlíthetjük például Jankovics Gyula dévényi, Kallós Ede zoborhegyi és Bezerédy Gyula munkácsi alkotásait. Ez lett a sorsuk a zólyomi és breznóbá- nyai Rákóczi-szobroknak, valamint Rákóczi, Bercsényi és Vak Bottyán emléktábláinak Érsekújvárott, valamint a Bercsényi-emléktáblának Ungváron. Az eltávolított, lerombolt és megcsonkított Kossuth-szobrok közül megemlíthetjük például Holló Barnabás losonci, Róna József rozsnyói alkotásait. A ledöntött honvédemlékművek közül említést érdemel a losonci, körmöcbányai, lőcsei és a kassai. A Branyiszkói-hágóban felrobbantották az 1849. évi híres téli csata emlékművét, Nagysalló mellett összetörték az 1625. évi török—magyar csata emlékművét stb. Az elvakult és alattomos bosszú a magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek szobrait és emléktábláit sem kímélte. Pozsonyban Liszt Ferenc, Érsekújvárott Czuczor Gergely, Ungváron Dayka Gábor szobrai váltak a magyarellenes megnyilvánulások martalékaivá. Radnay Béla pozsonyi Petőfi-szobrát csak úgy sikerült megóvni a biztos pusztulástól, hogy azt a városi tanács még idejében szétszedette, darabjait pedig „biztonságos helyre” szállíttatta.5 A szobordöntögető, emléktáblákat letépő „garázda elemeket” a hivatalos szervek egyáltalán nem vonták felelősségre, ami egyértelműen azt a benyomást keltette, hogy itt a hatalom által toletrált, sőt tervszerűen végrehajtott rombolási folyamatról van szó. A millenniumi évben felállított dévényi emlékoszlopot az Árpád-szoborral például 1921. január 12-én fényes nappal, déli 12 órakor robbantották fel „ismeretlen tettesek”, miközben a helyi lakosokat fegyveres fenyegetéssel tartották távol a rombolás színhelyétől.6 Nem sokkal a dévényi rombolás után Kallós Ede zoborhegyi ezredéves emlékoszlopának a szétzúzása következett. Ezt a négy hatalmas turulmadárral díszített emlékművet a cseh légionáriusok 1921. február 9-én rombolták le, a
