Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban (2.) (esszénovella)
Duba Gyula fordot, Wellingtont sőt Eszterházyt és Kossuthot is! A bevándorlók, talán emlékként, ám bizonyára a hasonló környezet felépítésének a szándékával, magukkal hozták nagyvárosaik és történelmi alakjaik nevét. Európaias városmagot is kiépítettek még a múlt században vagy a századelőn, gyakorlati igényekkel, ám alkalomszerűen, eklektikus stílusban. A huszadik századi fejlődés azonban megtagadta Európát és más irányt szabott. Hátat fordított az óvilági városeszményeknek és polgári életformának és a saját lehetőségeit követte, engedelmeskedve a nagy térségek kihívásának és bizonyos értelemben a vadon szavának. Európa városai a magasba törnek, és helyszűkében fel, az ég felé nyúlnak, emelkedésükben a szükségen túl valamiféle szimbolika is lehet!, addig Ontario tartomány, s bizonyára az egész ország települései, szélesedve növekesznek, horizontálisan terjeszkednek. A már említett déli határ menti civilizációs sávban, az Egyesült Államok szomszédságában, s mintegy annak mintájára, jószerével „földszintes városok” épülnek. Talán nem pontos elnevezés, ám annál jellemzőbb! Kitchener város tagolt részei-negyedei olyan területet foglalnak el, hogy milliós európai város is elférne a helyén. Lakóinak a száma kb. l60 000. Szétfolyik a lapályon és alacsony dombokon, mint valami mohó civilizációs áradás. Már a repülőtérről jövet láttuk, hogy az autópálya mentén kisebb települések, elszórt épületek, víztornyok és viaduktok, raktárak és benzinkutak váltakoznak sűrűn a mezőséggel, horhosokkal, elvadult árkokkal és erdőkkel. A civilizáció beépül az őstermészetbe, az emberi település a vadonba. Az ember győzött, de a vadon sem adta meg magát. Az általános benyomásból, amelyet az autó ablakából nyerünk, közelről sem a civilizációs összkép az uralkodó látvány, hanem a természeti jelenség, a rend és tudatosság mellett az elemi és ősi káosz képe. A földszintes városok esetében, bár sok ház egyemeletes, mások valóban földszintesek, így az összkép az alacsonyság, a földközelség képét tükrözi, tehát Kitchener Waterloo és Cambridge esetében hasonló élményt nyújt a látvány. A beépített területek aránya talán sűrűbb, ám az utcák, épületcsoportok és települések nem fedik el a minduntalan magát mutató természetet. A Vadont. (A vadon gyakori emlegetése, mint látni fogjuk, indokolt, bár nem szó szerinti őserdőt, dzsungelt jelent!) Míg az európai lakótelepek gigászi háztömbökből (panel- és betonépületekből) állnak, a kanadai települési filozófia a már ismertetett családi házak tízezreivel tölti meg a széles térségeket. Tehát a teret, mely betölthetetlennek tűnik fel, gyakorlatilag végtelennek. Különösen éjszaka hangsúlyozódik ki sajátosan a földszintes városok rajzolata. Az európai nagyvárosok lámpatömegei a magasból, repülőtérről nézve hatalmas fényes mezőket mutatnak, melyeket egyenes vonalakkal felparcelláznak a sugárutak és széles utcák fénysávjai. Amikor az est leszálltával kigyulladnak a földszintes városok fényei, jóval szerényebbnek tűnnek fel. Ám ez csak látszat. Éppen a magasból látjuk, milyen óriási területeket borítanak fénybe, nagy fényövezeteket, bevásárlóközpontok, benzinkutak és szolgáltató
