Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - Rácz Olivér : Én védtelen vagyok; Így szólt az Angyal
Rácz Olivér versei Én védtelen vagyok Én védtelen vagyok. Vonszolják egymást végtelen napok, mint sebzett madarak, vagy mint a téli félhold. Mindennek vége, ami szép volt. Már semmim sem maradt. Mert te voltál számomra védelem minden ellen, ami ért a földön. Ezért lettem magamnak zárka, börtön. S ezért vagyok most olyan védtelen. így szólt az Angyal így szólt az Angyal, aki ott áll hátad megett s felírja minden tettedet, így szólt haraggal: Ne légy hitetlen. Hálátlan sem lehetsz Számláld a hosszú, boldog éveket, melyek során álmodva csak ti ketten éltétek a virágzó életet. „Szeretlek” és újra: „Szeretsz?” ezt ragoztátok szüntelen. Megmaradtatok bűntelen, álmodó szeretőknek. Kívánni lehet-e többet? Legyél türelmes. Megtanulhattad, hogy az élet kemény, küzdelmes, s a halál ős, nagy feltétele a létnek. Virág, fa, állat, ember: mindenki meghal egyszer.
