Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - Soóky László: Szökevény
Soóky László versei ő is csirkével álmodott, mint a kakas. Meghökkentő a párhuzam, mintha mély kútból néznénk a Napot, mely lent és fönt is ragyog. Ikarosz még megoldhatná a rejtélyt, de lélekké vált és Istenhez szegődött. A kakas elhagyva kedvenc oszlopát, meghajol az asszonyi akarat előtt, élvhajhász tyúkok seregében pípipiz a gazdasszony, kezében tálka, a tálkában a kés. Szökevény A lélek, ha megöregszik és Istenhez araszol, fekete fátylat öltenek a kiválasztott asszonyok A kesztyű fodra fölött, a könyök hajlatában, mint csecsemőt viszik a temetés virágait, és visszaidézik a novemberi éjszaka narancssárga fényét. Az átkelés lehetőségétől megfosztottak, míg dörömbölnek a koporsó külső falán, árnyékot vetnek egy arra járó madár énekére, hogy az örökkévalósághoz közelit alkossanak Az idill kényszerpályáján áttetszik egy dühöngő magzat, körmével kaparja a lélek
