Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - Rácz Vince versei: norvég szerelem; feltételes mód; utolsó kert
Rácz Vince versei kiöklendezi a virágokat bolond szájában olvadó hold elbánni ezzel az évvel is a mondatok katedrálisában az érintés undorával lenyelt gyöngyre várni hallgassátok a halandók esküjét pedig sem arc mihez sem öl hová Malte Laurids Brigge feljegyzéseihez Kutyáit ereszti a szél a lúdbőrös alkonyaiba bársony nyelv nyaldossa a barbár rét ékkövét s eloldja majd a láng. Idegennek láttalak fénnyel kivert palánk mentén. Szétporló szavak. Cinke pléh fedélen — röpte koccan. Ájulat sodorja képeit míg anyák méhében egy másik halálnak magzata növekszik hommage a Apollinaire madár rikolt valaki a szélzúgásban hátrább tolja székét nap billeg át a némák csókjain
/
