Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Alabán Ferenc : Vizualitás az irodalomban (tanulmány)
Alabán Ferenc ték meg a kapcsolatot a befogadóval, így kitágult és sokrétűbbé vált a művészi (irodalmi) önkifejezés lehetősége. * * * A kísérletező irodalmi művek (szövegek) tipográfiai megjelenítése a gyakorlatban különböző eszközökkel és formákkal történik, s ennek az „ábrázolásnak” fokozatai vannak. Az alkotó tipográfiai eljárással kiemelhet egy-egy szót vagy szószerkezetet a szövegből, ami jelentheti a többszólamúság érzékeltetését vagy az evokáció (felidézés) hangsúlyozását. Ezen túl gyakori a plakátszerű kiemelés is. A nagyobb egység, a verssor sajátos kiemelése/elhelyezése is kelthet vizuális élményt és hatást. A rövid és a hosszú verssorok vegyítése, a megkurtított változatok mellett előfordul a verssorok lépcsőzetes elhelyezése is, így a verssorok sokféle alakzatot ölthetnek. A befogadóra (olvasóra) tett hatást befolyásolhatja a vers- és szövegkörnyezet: a színek, a papír anyaga, a betűk és az oldalak formája. Példának okáért az aránylag nagy múltra visszatekintő képvers a képzőművészet vizuális erejével is hat, a betűkből megformált kép kiegészíti egymást, az írásjelek funkciója, illetve hiánya pedig fokozott szerepet kap. A szövegekben megjelennek a különböző jelek, rajzok és ábrák, egy-egy alkotó matematikai és vegytani jeleket is felhasznál az alkotáshoz, más művész kollázst, montázst hoz létre, esetleg más művészeti ágak elemeinek, a számítógép variációs képességének, memóriájának felhasználásával jeleníti meg művét. Esetenként a bonyolult (nemcsak szóbeli) előadhatóság, az akusztikus versek, a gépversek és a kibernetikai alkotások érzékeltetik azokat a határokat, amelyek mentén a szakembereknek és alkotóknak újra kell gondolniuk a költészet (irodalom) mibenlétét. Hogy milyen értelmezhetőségi mező és feszültség lehet egy szövegben, azt már annak idején Szilágyi Ákosnak a már említett Ver(s)ziók-ban közölt versei elé írt megjegyzése is bizonyítja: „A következő két vers az értelemszerűen olvasó szem számára üres szöveg, az érzékien olvasó szem számára partitúra, de csak a mormoló, felpattanó, ritmikusan tagoló száj és a zenei fül számára költemény.” Ebben a konkrét esetben (az idézetből is kitűnik) a költő és műve is a zenéhez közelít. A többoldalas versszövegek egyikéből idézünk: „vas-taps vas-taps a leghátsó sorokból indul vas-taps vas-taps mint rendesen las-san las-san valami halvány tétovázásból nő terebélyesedik bizonyossággá úgy van bizonyossággá taps-taps-ra-ta-taps-ra-ta-taps
